Kapcsolódj Velem !

Levelek egy Gyönyör Dákinitől

PadmaShri Shakti

PadmaShri Shakti

Írásaim ,Audió anyagaim nem tudományos munkák, hanem ,tiszta ,tapasztalati élmények ! Személyes küldetésem ,hogy boldogabbá ,jobbá legyen a Világ ,hogy gyönyörös legyen a Te életed is ! Misszióm ,hogy Tisztán és Őszintén éljük a Tudatos Intimitást és a Velem való személyes találkozás után másként tekints Magadra és a téged körülvevő Világra !
Az a célom ,hogy visszaadjam a Gyönyörödet ,hogy társad legyek és az inspiráló segítőd !
Szerelmese vagyok annak amit csinálok ... Hálás vagyok érte , hogy az Álmom az Életem ...És Misszióm,hogy a Te életed is Gyönyörteljes és Boldog legyen ... Tarts Velem ! ...én megteszek érted mindent ...ezért jött létre ez az oldal is ...és születnek meg a Élmény Programok ,Cikkek ,Írások....Áldott vagyok , hogy a szerető áramlást amiben ringatózom a 'munkámnak, nevezhetem...Kívánom neked aki e sorokat olvasod , hogy legyél áldott ,boldog , fényben fürdő teljesség ....

PapNő Mesék ...

A Szerelem Templomának selymes terébe hívlak. Abba a szentélybe, ami oly puhán itat át bujasággal, a bujaság édes cseppjeivel, hogy megrészegülök tőle ... Én a Templom mesélője vagyok. Aki látta, érezte és átélte a szentséges egyesülés áldott rezgéseit és az, aki találkozott a Gyönyörgyógyító Papnők valamennyi nemzetségével. Én Padma most mesélek Neked! Hunyd be a szemed, és gyere velem! Érkezz meg ide, ebbe a szépséges végeláthatatlan kertbe! Lásd és érezd a virágok színeit! és Engedd, hogy az illatuk megcirógassa az orrodat, hogy az üzenete eljusson egészen mélyen benned… oda, ahol kinyílik a kapu a Szerelem Szentélyére...

Padma

A szavak ott lüktettek a fülében, egy pillanat alatt kizökkentették abból, amiben eddig volt. A hang, amit hallott végtelenül férfias, erővel telt, és mégis szeretetteli volt. Végigrezgett a fülén, és valamilyen különös módon a szívébe és a szakrál csakrájába érkezett meg. A teste jelezte is ezt. Megrándult. Végig áramlott rajta az energia. 

Hirtelen ebben a pillanatban, Adilaksmiban megjelent a félelem. A Mesternőjével éveken át gyakorolták, hogyan kell megmutatni magunkat. Gyakorolták azt, amikor szavakat fűzünk össze szépen, gyakorolták azt, amikor megmutatjuk magunkat a világban, a színek által, a mozdulatok által, a ruhák által, a mimika által. És bizony hosszú-hosszú hónapokon át gyakorolták azt, amikor a Tantra mély tanításait, az alkonyati nyelvet fogadja be minden egyes gyakorló. Adilaksmi nagyon szerette ezeket az órákat, befogadó volt, szerette azt, hogy nem a betűk vezetik, hanem különös dallamok, vagy éppen a homlokérintés. És amit a Mesternő a tudatában kinyitott, azt Adilaksmi érezhette a saját tudatában. Szerette ezeket a gyakorlatokat és nagyon jó volt benne. Kitűnően olvasott a tudatból, az alkonyati nyelvből, csodálatosan rajzolta meg önmagában az összefüggéseket. De volt egy gyenge pontja. Az odaadottság. Az, hogy megmutassa magát, az mindig nehezen ment. A Mesternője nagyon sok gyakorlatot adott neki. Heteken, hónapokon át gyakorolták azt, hogy hogyan engedhetne be bárkit is a tudatába, mutathatja meg azt, ami vele történt. Aki Ő, igazán, a mély esszenciája. Nem ment könnyen Adilaksminak megmutatni magát. Táplálták az önbizalmát, fényesítették a belsejét a Mesternővel. Mégis nehezen ment megmutatni magát, és odaadni korlátlanul. S most a férfi Mesterének első szavai azok voltak, hogy „Mutasd meg magad Adilaksmi!” Ahhh… Félelem, aztán pánik, majd újra a belső nyugalomhoz való visszatérés.

Egy lassú mély lélegzet… Megnyugvás… A tudat közötti rések kitágítása… És az áramlás megindítása… Végtelen bizalom, hogy aki betér ezekbe a mezőkbe, ezekbe az égi kertekbe óvatosan lép be, hiszen örökéletű lélekben jár, téren és időn túl. Adilaksminak ez a lépés volt nehéz. Bizalommal kinyitni önmagát, teljesen. Megmagyarázhatatlan ok volt, soha nem derült rá fény, hogy magas képességei, csodálatos haladása a tantrikus úton, elképesztő fénye ebben a gyakorlatban miért korlátozódik. Miért olyan nehéz neki megmutatni önmagát. Beengedni a tudatába Mesterét, Tanítóját. Mi az a pici méreg, ami elveszi ennek a tudását? 

Ebben a pillanatban úgy érezte, megtett mindent. Úgy érezte odaadja magát, mutatja magát, engedi, hogy Mestere olvasson benne. Szaporán lélegzett, de nem e miatt a gyakorlat miatt. Miközben olvasott benne a Mestere, a homlokát a homlokához érintve megérezte a férfi illatát. Finom, buja. Férfias illat. Fás, kicsit fanyar, de mégis friss és tiszta. Összekeveredett a bőrének illatával, és ez végtelen kívánalmak sorát hozta Adilaksmi testében. És nem volt elég, hogy az illat elvarázsolta. A Mester miközben a homlokát a homlokához érintette és tantrikus ülésben ült az ölében, puhán a tenyereibe tette a tenyerét. Ez volt az a pont, amikor Adilaksmi azt érezte, hogy teljesen elveszett…

A puha bőrérintés, a tenyércsakrák találkozása mélységes energiahullámot indított a testében. Amire azonnal reagált: úgy érezte, hogy oldhatatlanul szomjas a szája. Nem. Nem a finom és illatos teára, és nem is bort szeretne kortyolni. Érinteni vágyott Mestere ajkait, meg akarta kóstolni az ízét. Azt akarta, hogy a nyelvek táncba kezdjenek, hogy a fogai kinyíljanak, mint egy gyöngysor, lehulljanak, és hogy a nyelv, a férfi nyelve, ami erős, puha és nedves megsimogassa az ő nyelvét … hogy találkozzanak a szájak, hogy a forró ajkára hűs simítás érkezzen Mestere ajkairól. Ez az érzet és gondolat kibillentette a gyakorlatból, újra vissza kellett térnie. 

Érezte, hogy ez a pillanat sem jön vissza többé, a Mestere most ismeri meg. Megfordult a gondolatai között, hogy mi lesz, ha ilyen szertelenek ismeri meg, ha nem a komoly TantramesterNőt látja benne. Ha azt gondolja róla, hogy kárba veszett idő a tanítása. Megszorongatta egy picit ez a gondolat a lelkét. De már tova is szállt, mert a tenyerek simogatása végképp kibillentette a tudatát. Érezte, ahogy a szája izzik. A teste önkéntelenül meg-megrándul, ahogy az energia áramlik benne. Érezte, hogy szaporán veszi a levegőt. Érezte, hogy a tenyerek találkozása számára eddig ismeretlen, soha nem tapasztalt vágyat és örömérzetet generál. Azt érezte, hogy az energia mozgatni kezdi a csípőjét, hogy finoman ringatni kezdi a csípőjét, és hogy ez a ringatás generálja a benne lévő energiát. Azt érezte, hogy nem tudja most megfékezni, hogy ez az energia erősebb, mint ő. Hogy ilyen erős vágyat ő még nem érzett és nem tudja uralni. Egy pillanatra kétségbe esett, hogy hogyan tudja megfogni ezt a pillanatot? Hogyan tudja uralni? Aztán eszébe jutottak a gyakorlatok, amiket erre tanult és elkezdett ritmusosan lélegezni, ahogy a Mesternője mutatta neki, a megadott ritmusban, és a megadott tempóban, hogy kilélegezze magából az uralhatatlan energiát. Hogy ne az energia vigye, hanem ő vigye az energiát… Néhány másodpercig így lélegzett, aztán úgy érezte, hogy visszakerült újra a középpontjába, hogy újra ott volt egészen és teljesen. Hogy újra összeérintett homlokkal ült a Mestere ölében és mutatta magát, szépséges léleklényét, az örökéletű szellemi lényt, aki bejárta már az univerzumokat, leszületéseinek száma ezerharminc. És ezt mind mutatta Mesterének. 

De egyik pillanatról a másikra újra visszakerült az önkívületi állapotba. Újra hatása alá került az energiák táncának, és újra csak azzal kellett foglalkoznia, hogy visszatérjen a középpontjába. Azt érezte, hogy ez a helyzet, így tarthatatlan. És azt is érezte, ahogy a Mester elveszi a homlokától a homlokát, és belenéz a szemébe. Ő középen volt. Nyitott volt, tiszta és szeretettel teli. Majd ő is elkezdett abban a ritmusban lélegezni, mint Adilaksmi, segíteni neki, hogy vissza tudjon térni a középpontjába. 

De a szeme sarkában Adilaksmi felfedezett egy piciny energiát. Mintha nem lenne biztos abban, hogy be tudja avatni. Pánik hangulatba került, megijedt. Félelmetes volt ez az érzés. Ezért dolgozott? Nagyon akarta, soha nem érzett még ilyet. De azt is tudta, hogyha nem tudja uralni az energiáit, nem kezdheti el a tanulmányait. Lélegeztek együtt, a Mester biztató tekintetével. Aztán ahogy lassan megnyugodtak az energiák a Mester visszaemelte a párnájára. Eltávolodott tőle. Érezte, ha közel marad hozzá, nehezebben tudja visszanyerni az uralmát a teste felett. Mind a ketten egy mélyet lélegeztek, majd a Mester megszólalt: „A szellemed és a tested felkészült, de a lelked még naivan rácsodálkozik, és elpihen a lótuszok szirmai között. Ma nem lesz mahituna szertartás. Így nem tudlak beavatni…”

Tetszett a poszt? Oszd meg az ismerőseiddel!

Facebook
Google+
Twitter
LinkedIn

Az oldalon található tartalmat szerzői jog védi !
A különböző közösségi oldalakon való megosztásuk
a szerző nevének feltűntetésével engedélyezett és ingyenes.
Minden egyéb felületen (weboldal, magazin, újság, rádió, tv, blog etc.)
való megjelenésért a szerző írásai, és az írásokból idézet rövidebb,
hosszabb gondolat csakis és kizárólag honorárium ellenében publikálható.
A szerzői jog figyelmen kívül hagyása jogi következményeket von maga után.
A szerző elérhetőségei: +36 30 658-86-68, info@padmashrishakti.com

KAPCSOLÓDJ VELEM

Elmúltál már 18 éves?

Nem Igen

error: A tartalom szerzői jogvédelem alatt áll!

Pin It on Pinterest

Share This