Kapcsolódj Velem !

Levelek egy Gyönyör Dákinitől

PadmaShri Shakti

PadmaShri Shakti

Írásaim ,Audió anyagaim nem tudományos munkák, hanem ,tiszta ,tapasztalati élmények ! Személyes küldetésem ,hogy boldogabbá ,jobbá legyen a Világ ,hogy gyönyörös legyen a Te életed is ! Misszióm ,hogy Tisztán és Őszintén éljük a Tudatos Intimitást és a Velem való személyes találkozás után másként tekints Magadra és a téged körülvevő Világra !
Az a célom ,hogy visszaadjam a Gyönyörödet ,hogy társad legyek és az inspiráló segítőd !
Szerelmese vagyok annak amit csinálok ... Hálás vagyok érte , hogy az Álmom az Életem ...És Misszióm,hogy a Te életed is Gyönyörteljes és Boldog legyen ... Tarts Velem ! ...én megteszek érted mindent ...ezért jött létre ez az oldal is ...és születnek meg a Élmény Programok ,Cikkek ,Írások....Áldott vagyok , hogy a szerető áramlást amiben ringatózom a 'munkámnak, nevezhetem...Kívánom neked aki e sorokat olvasod , hogy legyél áldott ,boldog , fényben fürdő teljesség ....

PapNő Mesék ...

A Szerelem Templomának selymes terébe hívlak. Abba a szentélybe, ami oly puhán itat át bujasággal, a bujaság édes cseppjeivel, hogy megrészegülök tőle ... Én a Templom mesélője vagyok. Aki látta, érezte és átélte a szentséges egyesülés áldott rezgéseit és az, aki találkozott a Gyönyörgyógyító Papnők valamennyi nemzetségével. Én Padma most mesélek Neked! Hunyd be a szemed, és gyere velem! Érkezz meg ide, ebbe a szépséges végeláthatatlan kertbe! Lásd és érezd a virágok színeit! és Engedd, hogy az illatuk megcirógassa az orrodat, hogy az üzenete eljusson egészen mélyen benned… oda, ahol kinyílik a kapu a Szerelem Szentélyére...

Padma

Az örömök hulláma elárasztotta mindkettőjüket. Egyre különlegesebb érzések kerítették hatalmába Adilaksmit. Egyre inkább belepihent a történésekbe, a gyöngéd csókváltásokba, és a játékos csókokba, amit a Mesterétől kapott.

 Egy pillanatra ki-kijött ebből a folyamatból… egy pillanatra néha megijedt, hogy vajon szabad-e, lehet-e, vajon kiűzetik e a paradicsomból vagy megértésre és elfogadásra talál. Aztán újra belenézett a szempárba és azt látta, hogy minden rendben, hogy a férfi Mestere végig vele van a folyamatban. Hogy biztonságban van, és hogy nincsen semmi baj. Hogy ez már így van… Hogy a Mester is a mostban, a most pillanatában ringatózik. Segítve, áldva minden pillanatot. 

Adilaksmi azt érezte, hogy a medencéjében összegyűlik az erő, az energia. Ahogy a mester bemutatta a légzést, és ő utánozta finoman, mégis egyre erőteljesebben érezte, ahogy energiát gyűjt a medencéjébe. És abban a pillanatban, amikor orgazmusa van egy folyékony fluidumként árad végig az egész testében. Teljesen érzékennyé vált és már nemcsak lokálisan voltak orgazmusai, hanem végig az egész testében. Mindenhol érezte a gyönyörkisülések elektromos energiáját. De a legcsodálatosabb, a legelvarázsolóbb az volt, amikor meghallotta Mestere gyönyörhangjait. Nem találkozott eddig ezzel, hiszen a gyakorlásokat egyedül tette, vagy a Mesternőjével. Kicsi női kacajokat hallott, és nőies lélegzetet. Számára most, rendkívül izgató volt az erőteljes férfi, aki gyönyörében fürdik, aki megengedi magának, hogy kiadja a hangjait. Aki megengedi magának, hogy áramoltassa a gyönyörét nemcsak a testében, hanem a fizikain túl. Hogy átölelje a hangjával a nőt. 

Bár nem beszélgettek, mégis mindent értettek szavak nélkül. Pici kacajok, mély sóhajok, mosolyok, csodálkozó tekintetek voltak a pillanatokban. Megélve, megélvezve minden egyes töredékmásodpercet. Benne ringatóztak ebben a gyönyörös állapotban. Adilaksmi érezte, hogy ő a csúcshoz közelít. Ami azt jelenti, hogy lassan el fog áradni az ambróziája, hogy el foga vele önteni, árasztani vele Mesterét és magát is. Számára ez jelentette a legnagyobb gyönyört. Amikor az ambrózia, ami a testében termelődik, a gyönyör, az orgazmus hatására túlárad rajta. Furcsa volt, mert néha csak egészen pici ambrózia áramlott át rajta, mintha kicsit nedvesebb lenne. Néha pedig elárasztotta az egész matracot, amin szerelmeskedett magával. És attól félt, hogy ez most is így fog történni. Félelme megjelent a tekintetében. És a férfi, ahogy ránézett, már ejtette is ki a szavakat. Ne félj, engedd, gyere… Adilaksmi a szavak hallatára önkívületi állapotba került. Teljesen felszabadulva engedte meg magának, hogy elárassza a gyönyör valamennyi szépsége, hogy végigáramoljon rajta a forró lüktetés, hogy megérezze, ahogy erősen összehúzódik, majd elernyed a hüvelye és ahogy a piciny résen az ambróziája lüktetve áramolva forrón fröcsköl elő és árasztja el Mestere lingamját és a saját ölét. És ez a folyamat, mintha nem akarna abbamaradni. Egyre gyorsabban mozog, egyre erősebben lélegzik. És egyre többször spriccel az ambróziája. Spriccelve, lüktetve áramlik. Kéjes hangok hagyják el a ajkát, és látja, hogy a Mestere tekintete mérhetetlen gyönyörrel teli. Ahogy tartja őt, és ő maga is a spriccelések lüktető pulzálásában megéli az orgazmus gyönyörét. Ahogy a teste mozog, lüktet, pulzál, áramlik, ahogy lélegzik. Ahogy tartja őt erősen, férfiasan. Közben mindvégig a szemébe néz. Ahogy elárad az éjszaka csöndjében Adilaksmi sikolya, amit nem tud magában tartani. Az a gyönyörű sikoly, ami átöleli az egész kertet, az egész templomot, ami belengi a teret és a sikolyokkal együtt mély férfi sóhajok is, mély férfi lélegzetek is elhagyják a Tantra kert terét, hogy tova rezegjenek az univerzumba. 

Gyönyörös pillanatok áradnak szét mindenhol. És Adilaksmi csak árad és élvez és árad és élvez. És azt érzi, minthogyha egy erőmű keletkezne benne. Minthogyha a medencéjéből a fluidum újra termelődne és minden egyes orgazmussal egyre áradna szét, és egyre inkább betöltené a teret. Mintha eljutna egészen a kisújja hegyéig. Érzi, ahogy a haja végéig borzolja az energia, az erő és a gyönyör. Azt látja, hogy kinyílik a tér, hogy megszűnik az idő, hogy megszűnik minden, hogy ez a pillanat van. Semmi mást nem lát csak a férfi két meleg barna szemét, amit tekintetével őrzi a gyönyörét, és táplálja, és engedi és maga is megfürdik benne. És maga is élvezi ezeket a pillanatokat. Ahogy csodálattal néz a szabadon áramló nőre, aki odaadja neki a gyönyörét, aki megbízik benne, olyannyira, hogy a legdrágább kincsét, az orgazmusát és az ezzel járó minden egyes lüktetést és pillanatot odaad neki. És ettől most a férfi érzelmei áradtak túl és megjelentek a könnycseppek a szemében. Azok a könnycseppek, amik a túláradó szívcsakra gyönyörös könnycseppjei. A meghatódás könnycseppjei, a boldogság könnycseppjei. Hogy oltalmazó biztonságos, gyönyörös teret hozott létre. 

Adilaksmi gyönyöre nem maradt abba, csak áradt és áramlott, hogy már maga alig bírja el, hogy olyan sok ez már neki, hogy a szívtere már oly mélyre és tágra nyílt, amit már nem bír tovább tágítani. Érezte, hogy a fizikai teste egyre feltöltődöttebb ugyanakkor egyre fáradtabb. Hogy ekkora örömöt, ekkora mennyiségű gyönyört talán nem is képes elviselni. Egy mérhetetlen tág megvilágosodott pillanat volt ez. Amiben látni kellett azt, hogy az öröm viselése is egy tanulandó folyamat. Hogy meg kell tanulni beleengedni magát biztonsággal a szerelmeskedés minden pillanatába. Hogy nem lehet és nem szabad megkérdőjelezni, hogy mi az, ami a következő pillanatban elő fog törni. És hogy minden jól van úgy, ahogy van… Ebben ringatózott, miközben a biztonságot kereste a férfi oltalmazó tekintetében, aki egy pillanatra sem vette le a szemét, még így sem, hogy közben könnygyerekek születtek a szemében. Adilaksmi ettől mélyen meghatódott, hogy a férfi, aki végtelen erővel tartja, végtelen lágyságában megmutatta a könnycseppjeit. Olyan érzelmi állapotba került Adilaksmi, amit még nem érzett idáig. Aztán mosolygott is, hiszen az este csupa ilyet tartogat és a mosolyától mosolyt varázsolt a férfi arcára is. 

A férfi lassan nyugtatólégzésbe kezdett. Adilaksmi lélegzett vele. Próbálták a hatalmas tüzet csillapítani, megpihenni, elpihentetni. De ekkor nem az történt, amire Adilaksmi számíott. Az történt, hogy lassan és mélyen lélegeztek és egy erős és biztonságos mozdulattal az ölben ülésből férfi Mestere lefektette őt, és egészen egyszerűen belefeküdt az ölébe. Szembe vele. Ruhában voltak, elázva. De ez nem volt fontos. Gyönyörrúdját a csiklójához helyezte és nagyon finom táncba kezdett a csípőjével. Egészen finom ritmikus mozgásba, ami újra és újra eljutatta Adilaksmit a gyönyörök ligetébe. A finom pici érintések egészen más területekről varázsoltak elő orgazmust. Sehová nem ért a Mester, csak a csípőjük találkozott és a csípők játéka varázsolta elő az újabb gyönyöröket. Majd nagyon finoman nagyon puhán már csak lélegeztek együtt. Már csak a lélegzetük és a szemeik voltak együtt. 

Aztán a Mester Adilaksmi mellé feküdt. Kinyújtotta karját, Adilaksmi ráfeküdt a karjára. Szembe fordultak egymással. A Mester simogatta az arcát, a haját, és csak lassan lélegeztek… Egészen közel bújt hozzá a Mestere. Az ajkait az ajkaihoz tette, és lélegeztette: Adilaksmi belélegzés, kilélegzés, belélegzés, kilélegzés, belélegzés, kilélegzés. Lélegzett a férfiból, barna szemeibe nézett, aztán azt érezte, hogy csendes- ölelőn megérkezik az álmok IstenNője…

Tetszett a poszt? Oszd meg az ismerőseiddel!

Share on facebook
Facebook
Share on google
Google+
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn

Az oldalon található tartalmat szerzői jog védi !
A különböző közösségi oldalakon való megosztásuk
a szerző nevének feltűntetésével engedélyezett és ingyenes.
Minden egyéb felületen (weboldal, magazin, újság, rádió, tv, blog etc.)
való megjelenésért a szerző írásai, és az írásokból idézet rövidebb,
hosszabb gondolat csakis és kizárólag honorárium ellenében publikálható.
A szerzői jog figyelmen kívül hagyása jogi következményeket von maga után.
A szerző elérhetőségei: +36 30 658-86-68, info@padmashrishakti.com

KAPCSOLÓDJ VELEM

Elmúltál már 18 éves?

Nem Igen

error: A tartalom szerzői jogvédelem alatt áll!

Pin It on Pinterest

Share This