PapNő Mesék 10

Kapcsolódj Velem !

Levelek egy Gyönyör Dákinitől

PadmaShri Shakti

PadmaShri Shakti

Írásaim ,Audió anyagaim nem tudományos munkák, hanem ,tiszta ,tapasztalati élmények ! Személyes küldetésem ,hogy boldogabbá ,jobbá legyen a Világ ,hogy gyönyörös legyen a Te életed is ! Misszióm ,hogy Tisztán és Őszintén éljük a Tudatos Intimitást és a Velem való személyes találkozás után másként tekints Magadra és a téged körülvevő Világra !
Az a célom ,hogy visszaadjam a Gyönyörödet ,hogy társad legyek és az inspiráló segítőd !
Szerelmese vagyok annak amit csinálok ... Hálás vagyok érte , hogy az Álmom az Életem ...És Misszióm,hogy a Te életed is Gyönyörteljes és Boldog legyen ... Tarts Velem ! ...én megteszek érted mindent ...ezért jött létre ez az oldal is ...és születnek meg a Élmény Programok ,Cikkek ,Írások....Áldott vagyok , hogy a szerető áramlást amiben ringatózom a 'munkámnak, nevezhetem...Kívánom neked aki e sorokat olvasod , hogy legyél áldott ,boldog , fényben fürdő teljesség ....

PapNő Mesék ...

A Szerelem Templomának selymes terébe hívlak. Abba a szentélybe, ami oly puhán itat át bujasággal, a bujaság édes cseppjeivel, hogy megrészegülök tőle ... Én a Templom mesélője vagyok. Aki látta, érezte és átélte a szentséges egyesülés áldott rezgéseit és az, aki találkozott a Gyönyörgyógyító Papnők valamennyi nemzetségével. Én Padma most mesélek Neked! Hunyd be a szemed, és gyere velem! Érkezz meg ide, ebbe a szépséges végeláthatatlan kertbe! Lásd és érezd a virágok színeit! és Engedd, hogy az illatuk megcirógassa az orrodat, hogy az üzenete eljusson egészen mélyen benned… oda, ahol kinyílik a kapu a Szerelem Szentélyére...

Padma

Az örömök hulláma elárasztotta mindkettőjüket. Egyre különlegesebb érzések kerítették hatalmába Adilaksmit. Egyre inkább belepihent a történésekbe, a gyöngéd csókváltásokba, és a játékos csókokba, amit a Mesterétől kapott.

 Egy pillanatra ki-kijött ebből a folyamatból… egy pillanatra néha megijedt, hogy vajon szabad-e, lehet-e, vajon kiűzetik e a paradicsomból vagy megértésre és elfogadásra talál. Aztán újra belenézett a szempárba és azt látta, hogy minden rendben, hogy a férfi Mestere végig vele van a folyamatban. Hogy biztonságban van, és hogy nincsen semmi baj. Hogy ez már így van… Hogy a Mester is a mostban, a most pillanatában ringatózik. Segítve, áldva minden pillanatot. 

Adilaksmi azt érezte, hogy a medencéjében összegyűlik az erő, az energia. Ahogy a mester bemutatta a légzést, és ő utánozta finoman, mégis egyre erőteljesebben érezte, ahogy energiát gyűjt a medencéjébe. És abban a pillanatban, amikor orgazmusa van egy folyékony fluidumként árad végig az egész testében. Teljesen érzékennyé vált és már nemcsak lokálisan voltak orgazmusai, hanem végig az egész testében. Mindenhol érezte a gyönyörkisülések elektromos energiáját. De a legcsodálatosabb, a legelvarázsolóbb az volt, amikor meghallotta Mestere gyönyörhangjait. Nem találkozott eddig ezzel, hiszen a gyakorlásokat egyedül tette, vagy a Mesternőjével. Kicsi női kacajokat hallott, és nőies lélegzetet. Számára most, rendkívül izgató volt az erőteljes férfi, aki gyönyörében fürdik, aki megengedi magának, hogy kiadja a hangjait. Aki megengedi magának, hogy áramoltassa a gyönyörét nemcsak a testében, hanem a fizikain túl. Hogy átölelje a hangjával a nőt. 

Bár nem beszélgettek, mégis mindent értettek szavak nélkül. Pici kacajok, mély sóhajok, mosolyok, csodálkozó tekintetek voltak a pillanatokban. Megélve, megélvezve minden egyes töredékmásodpercet. Benne ringatóztak ebben a gyönyörös állapotban. Adilaksmi érezte, hogy ő a csúcshoz közelít. Ami azt jelenti, hogy lassan el fog áradni az ambróziája, hogy el foga vele önteni, árasztani vele Mesterét és magát is. Számára ez jelentette a legnagyobb gyönyört. Amikor az ambrózia, ami a testében termelődik, a gyönyör, az orgazmus hatására túlárad rajta. Furcsa volt, mert néha csak egészen pici ambrózia áramlott át rajta, mintha kicsit nedvesebb lenne. Néha pedig elárasztotta az egész matracot, amin szerelmeskedett magával. És attól félt, hogy ez most is így fog történni. Félelme megjelent a tekintetében. És a férfi, ahogy ránézett, már ejtette is ki a szavakat. Ne félj, engedd, gyere… Adilaksmi a szavak hallatára önkívületi állapotba került. Teljesen felszabadulva engedte meg magának, hogy elárassza a gyönyör valamennyi szépsége, hogy végigáramoljon rajta a forró lüktetés, hogy megérezze, ahogy erősen összehúzódik, majd elernyed a hüvelye és ahogy a piciny résen az ambróziája lüktetve áramolva forrón fröcsköl elő és árasztja el Mestere lingamját és a saját ölét. És ez a folyamat, mintha nem akarna abbamaradni. Egyre gyorsabban mozog, egyre erősebben lélegzik. És egyre többször spriccel az ambróziája. Spriccelve, lüktetve áramlik. Kéjes hangok hagyják el a ajkát, és látja, hogy a Mestere tekintete mérhetetlen gyönyörrel teli. Ahogy tartja őt, és ő maga is a spriccelések lüktető pulzálásában megéli az orgazmus gyönyörét. Ahogy a teste mozog, lüktet, pulzál, áramlik, ahogy lélegzik. Ahogy tartja őt erősen, férfiasan. Közben mindvégig a szemébe néz. Ahogy elárad az éjszaka csöndjében Adilaksmi sikolya, amit nem tud magában tartani. Az a gyönyörű sikoly, ami átöleli az egész kertet, az egész templomot, ami belengi a teret és a sikolyokkal együtt mély férfi sóhajok is, mély férfi lélegzetek is elhagyják a Tantra kert terét, hogy tova rezegjenek az univerzumba. 

Gyönyörös pillanatok áradnak szét mindenhol. És Adilaksmi csak árad és élvez és árad és élvez. És azt érzi, minthogyha egy erőmű keletkezne benne. Minthogyha a medencéjéből a fluidum újra termelődne és minden egyes orgazmussal egyre áradna szét, és egyre inkább betöltené a teret. Mintha eljutna egészen a kisújja hegyéig. Érzi, ahogy a haja végéig borzolja az energia, az erő és a gyönyör. Azt látja, hogy kinyílik a tér, hogy megszűnik az idő, hogy megszűnik minden, hogy ez a pillanat van. Semmi mást nem lát csak a férfi két meleg barna szemét, amit tekintetével őrzi a gyönyörét, és táplálja, és engedi és maga is megfürdik benne. És maga is élvezi ezeket a pillanatokat. Ahogy csodálattal néz a szabadon áramló nőre, aki odaadja neki a gyönyörét, aki megbízik benne, olyannyira, hogy a legdrágább kincsét, az orgazmusát és az ezzel járó minden egyes lüktetést és pillanatot odaad neki. És ettől most a férfi érzelmei áradtak túl és megjelentek a könnycseppek a szemében. Azok a könnycseppek, amik a túláradó szívcsakra gyönyörös könnycseppjei. A meghatódás könnycseppjei, a boldogság könnycseppjei. Hogy oltalmazó biztonságos, gyönyörös teret hozott létre. 

Adilaksmi gyönyöre nem maradt abba, csak áradt és áramlott, hogy már maga alig bírja el, hogy olyan sok ez már neki, hogy a szívtere már oly mélyre és tágra nyílt, amit már nem bír tovább tágítani. Érezte, hogy a fizikai teste egyre feltöltődöttebb ugyanakkor egyre fáradtabb. Hogy ekkora örömöt, ekkora mennyiségű gyönyört talán nem is képes elviselni. Egy mérhetetlen tág megvilágosodott pillanat volt ez. Amiben látni kellett azt, hogy az öröm viselése is egy tanulandó folyamat. Hogy meg kell tanulni beleengedni magát biztonsággal a szerelmeskedés minden pillanatába. Hogy nem lehet és nem szabad megkérdőjelezni, hogy mi az, ami a következő pillanatban elő fog törni. És hogy minden jól van úgy, ahogy van… Ebben ringatózott, miközben a biztonságot kereste a férfi oltalmazó tekintetében, aki egy pillanatra sem vette le a szemét, még így sem, hogy közben könnygyerekek születtek a szemében. Adilaksmi ettől mélyen meghatódott, hogy a férfi, aki végtelen erővel tartja, végtelen lágyságában megmutatta a könnycseppjeit. Olyan érzelmi állapotba került Adilaksmi, amit még nem érzett idáig. Aztán mosolygott is, hiszen az este csupa ilyet tartogat és a mosolyától mosolyt varázsolt a férfi arcára is. 

A férfi lassan nyugtatólégzésbe kezdett. Adilaksmi lélegzett vele. Próbálták a hatalmas tüzet csillapítani, megpihenni, elpihentetni. De ekkor nem az történt, amire Adilaksmi számíott. Az történt, hogy lassan és mélyen lélegeztek és egy erős és biztonságos mozdulattal az ölben ülésből férfi Mestere lefektette őt, és egészen egyszerűen belefeküdt az ölébe. Szembe vele. Ruhában voltak, elázva. De ez nem volt fontos. Gyönyörrúdját a csiklójához helyezte és nagyon finom táncba kezdett a csípőjével. Egészen finom ritmikus mozgásba, ami újra és újra eljutatta Adilaksmit a gyönyörök ligetébe. A finom pici érintések egészen más területekről varázsoltak elő orgazmust. Sehová nem ért a Mester, csak a csípőjük találkozott és a csípők játéka varázsolta elő az újabb gyönyöröket. Majd nagyon finoman nagyon puhán már csak lélegeztek együtt. Már csak a lélegzetük és a szemeik voltak együtt. 

Aztán a Mester Adilaksmi mellé feküdt. Kinyújtotta karját, Adilaksmi ráfeküdt a karjára. Szembe fordultak egymással. A Mester simogatta az arcát, a haját, és csak lassan lélegeztek… Egészen közel bújt hozzá a Mestere. Az ajkait az ajkaihoz tette, és lélegeztette: Adilaksmi belélegzés, kilélegzés, belélegzés, kilélegzés, belélegzés, kilélegzés. Lélegzett a férfiból, barna szemeibe nézett, aztán azt érezte, hogy csendes- ölelőn megérkezik az álmok IstenNője…

Tetszett a poszt? Oszd meg az ismerőseiddel!

Share on facebook
Facebook
Share on google
Google+
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn

Az oldalon található tartalmat szerzői jog védi !
A különböző közösségi oldalakon való megosztásuk
a szerző nevének feltűntetésével engedélyezett és ingyenes.
Minden egyéb felületen (weboldal, magazin, újság, rádió, tv, blog etc.)
való megjelenésért a szerző írásai, és az írásokból idézet rövidebb,
hosszabb gondolat csakis és kizárólag honorárium ellenében publikálható.
A szerzői jog figyelmen kívül hagyása jogi következményeket von maga után.
A szerző elérhetőségei: +36 30 658-86-68, info@padmashrishakti.com

KAPCSOLÓDJ VELEM

PapNő Mesék 9

Kapcsolódj Velem !

Levelek egy Gyönyör Dákinitől

PadmaShri Shakti

PadmaShri Shakti

Írásaim ,Audió anyagaim nem tudományos munkák, hanem ,tiszta ,tapasztalati élmények ! Személyes küldetésem ,hogy boldogabbá ,jobbá legyen a Világ ,hogy gyönyörös legyen a Te életed is ! Misszióm ,hogy Tisztán és Őszintén éljük a Tudatos Intimitást és a Velem való személyes találkozás után másként tekints Magadra és a téged körülvevő Világra !
Az a célom ,hogy visszaadjam a Gyönyörödet ,hogy társad legyek és az inspiráló segítőd !
Szerelmese vagyok annak amit csinálok ... Hálás vagyok érte , hogy az Álmom az Életem ...És Misszióm,hogy a Te életed is Gyönyörteljes és Boldog legyen ... Tarts Velem ! ...én megteszek érted mindent ...ezért jött létre ez az oldal is ...és születnek meg a Élmény Programok ,Cikkek ,Írások....Áldott vagyok , hogy a szerető áramlást amiben ringatózom a 'munkámnak, nevezhetem...Kívánom neked aki e sorokat olvasod , hogy legyél áldott ,boldog , fényben fürdő teljesség ....

PapNő Mesék ...

A Szerelem Templomának selymes terébe hívlak. Abba a szentélybe, ami oly puhán itat át bujasággal, a bujaság édes cseppjeivel, hogy megrészegülök tőle ... Én a Templom mesélője vagyok. Aki látta, érezte és átélte a szentséges egyesülés áldott rezgéseit és az, aki találkozott a Gyönyörgyógyító Papnők valamennyi nemzetségével. Én Padma most mesélek Neked! Hunyd be a szemed, és gyere velem! Érkezz meg ide, ebbe a szépséges végeláthatatlan kertbe! Lásd és érezd a virágok színeit! és Engedd, hogy az illatuk megcirógassa az orrodat, hogy az üzenete eljusson egészen mélyen benned… oda, ahol kinyílik a kapu a Szerelem Szentélyére...

Padma

Egészen egyszerűen elveszítette a teste feletti uralmat. Elveszítette a határokat. Elveszítette azt az érzést, hogy ő egy elkülönült lény. Mélységesen egységben érezte magát Mesterével. És már ez sem volt igaz, mert egy csodálatos energiában fürödtek mind a ketten, ami már egy volt. 

Egy végtelen áramlás ölelte körül és egy hatalmas nyitottság. Fájdalmas nyitottság, mert úgy érezte, hogy a szíve teljesen szétég, hogy a szívcsakrája elől és hátul is fel fog robbanni. Persze a robbanás nem történt meg, de egyre szaporábban lélegzett, olyan különös érzés kerítette hatalmába, mint amikor egy kígyó kúszik benne, s duzzadva áramlik az ereje végig… Nemcsak a gerincén, hanem valamennyi éren a testében. Érezte, ahogy dobol, ahogy lüktet a vér, ahogy áramlik, és ezzel együtt ahogy odalent a medencéjében duzzadásnak, áradásnak indul minden. Úgy érezte, hogy egy hatalmas vaginává vált… Úgy érezte, hogy az egész teste egy érzéki vagina… Hogy minden ami érintkezik, az hatással van a csiklójára, az ajkaira, a hüvelyére, a méhnyakára, a méhére, a petefészkére. És hogy az egész hatással van az egész létezésére. Tágulást érzett és mély örömöt. Távol maradt minden megfelelés, minden, amit tanult. Távol maradt azoktól a Tanoktól, amit oly nagyra becsült és szeretett. Egészen egyszerűen most csak történtek a dolgok és engedte történni.

 Nézte a férfi szemét, akinek az ölében ült, és akinek a lingamját ruhán keresztül ölelte a yónikája. Szinte érezte a duzzadó ereket a lingamon, érezte a bőrét, érezte, ahogy egyre merevebb, ahogy egyre erősebb, ahogy dárdaként feszül elő. Érezte, ahogy a teljességben ülnek most, és hogy nem számít semmi, ami nem ez. Azt érezte, hogy az egyik legnagyobb tanítás a Mostban levés, a Pillanatba belepihenés. Az egyik legnagyobb tanítás, hogyha a mostban vagy nem gondolsz sem előre, sem hátra. Az időnyomon stabilan ott vagy, ahol vagy. Vállalva ennek minden következményét. Belepihent ebbe. Elmélyítette a pillanat varázsa itt. 

Érezte a tágulásban, hogy a teste olyan reakciókat mutat, amiről nem tudta, hogy van. A mellbimbói feszesen álltak. Érezte, hogy a bimbóudvar megfeszül és a mellbimbói hetykén állnak előre érintésre, az ajkak puha szívására, a nyelv simogatására vágynak. Érezte, ahogy libabőrösen borzong minden egyes hintázás pillanatában. Amikor egy picit erősebben ér a lingam a csiklójához. Megtanulta azt, hogy a Tantrában az orgazmus felépítése az egyik legfontosabb technika és folyamat. De most, azt érezte, hogy ez az orgazmus fel van építve és anélkül, hogy behatolás történne, anélkül, hogy a fizikaiban bármi történne, olyan energiák dolgoznak, olyan kémia, ami végeláthatatlanul bugyog föl. Olyan misztikus, olyan ősi, ami teljesen elvarázsolja és láthatóan a férfit is, akinek az ölében ül. Kinyitotta a szemét és belenézett a barna szemekbe. Biztonságot keresett, merthogy visszatért a pillanat varászából és átölelték félelmei. Vajon, ami most történik azt szabad, azt lehet? Elbizonytalanodott egy percre, talán még szégyent is érzett… elszégyellte magát… 

Úgy vonaglik Mestere testén, mint egy beavatott kéjnő, aki már mindent tud, hogy hogyan jutassa csúcsra kedvese szépséges energiáit. De itt erről szó sem volt. Nem akarta a csúcsra juttatni, és magát sem. Egészen egyszerűen hagyta, hogy mindaz, amit érzékel, az megtörténjen. Nem fojtotta el a vágyait, nem nyomta el. Finoman ráérzett a tanításokban lévő csodákra, amit mindez idáig tanult, és csak tette, amit úgy érzett, hogy tennie kell. A barna szemekben vágyat látott és mérhetetlen erőt, az erő uralását és a mérhetetlen játék teljes és tökéletes tudását. Hintáztatta őt a Mester és ő minden egyes pillanatban érezte, hogy egyre duzzadtabb, egyre érzékenyebb. Azt is érezte, hogy a nedvei eláradtak, hogy teljesen eláztatta már Mestere nadrágját, és a saját ruháját is. Mindez nem zavarta. Büszkén és bátran nézett a férfi szemébe újra, mert visszanyerte a pillanat varázsát. 

Szerette volna megcsókolni. Szomjazott a csókra. Érezte, ahogy ég a nyelve, ahogy elképzeli, amint a vastag, duzzadt ajkak engedik, hogy finoman előtörjön a nyelv és, hogy elkezdje simogatni az ő nyelvét, hogy körbejárja, hogy finoman puhán és mégis lüktetőn, követelőzőn odaadja és végtelen gyönyörökben részesítse. Azt érezte, hogy végtelen bebocsátást nyert a szíve terébe, hogy forrón izzik benne az energia. Azt érezte, hogy a szemein át áramlik ki és, hogy megérkezik a férfi szemébe. Aki hintáztatta továbbra is, de most már Adilaksmi sikamlósan mozgott rajta. Azt érezte, hogy a fizikai teste mérhetetlen áramlatokon megy keresztül. A bőre érzékennyé vált, és amikor a Mester megsimogatta a szabad kéz felületeit, akaratlanul is megrándult, libabőrös lett és kéjhez hasonló érzetet érzett. Talán azt is mondta volna, hogy orgazmusa volt a bőrén át. Nem merte ezt tenni, de még gondolni sem. Örömhullám volt, de hogy ez valódi orgazmus-e azt nem tudta. Beazonosította orgazmusként, de ismeretlen volt ez az érzés. 

Aztán simítások következtek. A Mester újai olyan kéjesen és puhán siklottak végig a hajában, a hátán, a derekán, a gerincén. Olyan finom volt az érintés, egymást követték az örömpillanatok. Az örömpillanatokból, egy örömláncolat, egy egész örömtenger lett. Amikor az arcát simogatta, az arcán érezte az örömtengert, majd elől végigsimította a dekoltázsát, ami kilátszott, és ott is örömgyöngyök gurultak tova. Végig egymás szemébe néztek. Adilaksmi azt érezte, hogy hamarosan megérinti az orgazmust. Hogy hamarosan elárad benne, de azt is érezte, hogy ez nem a megszokott orgazmus, amiben eddig pihent. Hanem egy teljesen más. Egy sokkal erősebb, intenzívebb, mélyebbről, belülről jövő. Nem tudott ezzel mit kezdeni megint visszaesett egy pillanatra. Kapaszkodott a férfi szemébe és kereste benne az engedélyt, vagy a megbocsátást: hogy jól van ez így, lehet ezt így, szabad ezt nekünk, rendben vagyunk, nem űzöl ki a paradicsomból, mert vállalom magam…

A férfi megengedőn, biztatón és kívánósan nézett rá. Nyelveivel megnyalta az ajkait, mintegy jelezvén, hogy ő is vágyik a csókra. Elindított egy ritmikus lélegzetet, ami picit enyhítette Adilaksmi egyre feltörő tüzét. Úgy érezte, hogy a Mester ki akarja tolni a gyönyörét, meg akarja hosszabbítani ezt az állapotot, amiben most van. Ezt a pillanatot, ami azt jelzi, hogy mindjárt eljön, hogy mindjárt itt van. De a légzés, a ritmikus mély légzés segítette abban, hogy benne maradjon ebben a köztes állapotban. Ugyanakkor mégis arra ösztönözte, hogy mozogjon, hogy a csípőjét, a yóniját, a csiklóját erőteljesen nyomja oda. Mestere meredeken duzzadó lingamjához. Szinte ölelje körül az ajkakkal és a dörzsölés és az ölelés szinte elvette a tudatát. Nézte a férfit, szaporán lélegzett. A férfi is szaporán lélegzett és nagyon figyelt. Adilaksmi azt érezte, hogy a medencéje felmelegszik. Egészen forró lesz, mint egy katlan, egy kemence. Hogy pici kisülések és rezgések érezhetők, hogy lassan hátul egy finom kéjpontot érez, ami olyan, mintha robbanni készülne. Mintha szétáradni készülne valami édes-mézes forró fluidum, belül a medencében. Ahogy ringatózott, ahogy föl-le mozgott a férfi ölében érezte, hogy jön a kéj és azt a csodát látta meg, hogy a férfi a szeméből pontosan tudta, hogy most fog elérkezni a gyönyör pillanata, mert megjelent a szemében valami végtelen szerelmetes áldott, ölelő meleg energia és bólintott is és egy pillanatra becsukta a szemét és mély levegőt vett és erősen nyomta a lingamját Adilaksmi yónijához. Majd egyre közelebb hajolva, puha vastag szájával elindított egy csókfolyamatot. Amitől Adilaksmi szinte az ájulásba pihent. Néhány másodpercig csak a csók ízét érezte, ami körülsimogatta a száját, érezte a nyál mézédes ízét. Érezte azt a puhaságot, amivel minden egyes négyzetcentimétert végigsimogatott a Mestere nyelvén. Szaporán lélegzett. Érezte, ahogy a tűz egyre följebb áramlik. Érezte, hogy olyan, minthogyha behatolna egy lingam, minthogyha feszítené szét a csiklóját, minthogyha a hüvelyét feszítené, a G-pontját. És minthogyha egyszerre lenne mindenhol, a hüvelyben, a G-pontnál, mintha tüzesen áramolna egyre gyorsabb ritmusban, egyre gyorsabban, egyre hosszabban, egyre magasabban és abban a pillanatban egy kitörésben megérkezett az orgazmusa. Nagy erővel áramlott végig az egész fizikai testén önkéntelen mozdulatokat teremtve. Érezte, ahogy megérkezik a szívébe, ami tovább tágul, szinte annyira, amit már nem is bír. És ettől a tágulástól, ettől a gyönyörűségtől könnyek szöktek a szemébe, s belenézett Mestere szemébe és látta, hogy ebben a pillanatban benne is hullámzik az orgazmusok tengere.

Nézték egymást, és egy térben voltak, egy időben, egy helyen. A gyönyörök kertjében mind a ketten, végeláthatatlan, finom puha gyönyörben.

Tetszett a poszt? Oszd meg az ismerőseiddel!

Share on facebook
Facebook
Share on google
Google+
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn

Az oldalon található tartalmat szerzői jog védi !
A különböző közösségi oldalakon való megosztásuk
a szerző nevének feltűntetésével engedélyezett és ingyenes.
Minden egyéb felületen (weboldal, magazin, újság, rádió, tv, blog etc.)
való megjelenésért a szerző írásai, és az írásokból idézet rövidebb,
hosszabb gondolat csakis és kizárólag honorárium ellenében publikálható.
A szerzői jog figyelmen kívül hagyása jogi következményeket von maga után.
A szerző elérhetőségei: +36 30 658-86-68, info@padmashrishakti.com

KAPCSOLÓDJ VELEM

PapNő Mesék 08

Kapcsolódj Velem !

Levelek egy Gyönyör Dákinitől

PadmaShri Shakti

PadmaShri Shakti

Írásaim ,Audió anyagaim nem tudományos munkák, hanem ,tiszta ,tapasztalati élmények ! Személyes küldetésem ,hogy boldogabbá ,jobbá legyen a Világ ,hogy gyönyörös legyen a Te életed is ! Misszióm ,hogy Tisztán és Őszintén éljük a Tudatos Intimitást és a Velem való személyes találkozás után másként tekints Magadra és a téged körülvevő Világra !
Az a célom ,hogy visszaadjam a Gyönyörödet ,hogy társad legyek és az inspiráló segítőd !
Szerelmese vagyok annak amit csinálok ... Hálás vagyok érte , hogy az Álmom az Életem ...És Misszióm,hogy a Te életed is Gyönyörteljes és Boldog legyen ... Tarts Velem ! ...én megteszek érted mindent ...ezért jött létre ez az oldal is ...és születnek meg a Élmény Programok ,Cikkek ,Írások....Áldott vagyok , hogy a szerető áramlást amiben ringatózom a 'munkámnak, nevezhetem...Kívánom neked aki e sorokat olvasod , hogy legyél áldott ,boldog , fényben fürdő teljesség ....

PapNő Mesék ...

A Szerelem Templomának selymes terébe hívlak. Abba a szentélybe, ami oly puhán itat át bujasággal, a bujaság édes cseppjeivel, hogy megrészegülök tőle ... Én a Templom mesélője vagyok. Aki látta, érezte és átélte a szentséges egyesülés áldott rezgéseit és az, aki találkozott a Gyönyörgyógyító Papnők valamennyi nemzetségével. Én Padma most mesélek Neked! Hunyd be a szemed, és gyere velem! Érkezz meg ide, ebbe a szépséges végeláthatatlan kertbe! Lásd és érezd a virágok színeit! és Engedd, hogy az illatuk megcirógassa az orrodat, hogy az üzenete eljusson egészen mélyen benned… oda, ahol kinyílik a kapu a Szerelem Szentélyére...

Padma

Adilaksmi beemelkedett Mestere ölébe tantrikus ülésbe.

Egymás szemébe néztek és olyan szaporán vette a levegőt, hogy szinte már zihált. Tudta, hogy a Mester enyhe felé és látja képességeit, és mégis érezte, hogy nem tudja uralni az energiát.

Egészen egyszerűen úgy tör föl belőle, úgy nyitja szét az ajkait alul és fölül is, hogy egyszerűen nem tudja uralni. Elönti a Vágy, forróság van a medencében. Kívánja, hogy betöltsék a yóniját.

Gondolatban folyamatosan próbálja lecsitítani, megnyugtatni, elpihentetni ezeket a heves, gyors reakciókat önmagában. De érzi, hogy az ösztöne a vágya nagyon erős. Már nemcsak azt kívánja, hogy a nyelveik táncoljanak, hanem folyamatosan arra gondol, amikor rápillantott Mestere férfiasságára, hogy milyen csodálatos lesz, amikor találkoznak… hogy milyen fantasztikus lesz megízlelni… Körül ölelni a nyelvével a lingam makkját, végigsiklani a szárnyán, és a gyönyörpalotákat, a heréket is elkényeztetni… beszippantani, elengedni… 

Egészen egyszerűen nem volt önmaga… vagy olyan részei emelkednek ki amiket eddig nem tudott magáról…

Azt érezte, hogy ég az egész teste, hogy lángol a nyelve és a yónija, hogy ki van nyílva mint egy virág, és eláztatta már a ruháját is az a nedvesség ami az örömkívánásából fakad. Az a finom, sikamlós és illatos, áldott gyönyöráramlat ott lüktetett az ölében. Érezte, ahogy a yónija szirmai a ruhán keresztül hozzátapadnak Mestere lingamjához. Érezte, ahogy az erőtől duzzadó lingamot átöleli a nagyajka. Pedig mind a ketten ruhában voltak. És a gondolatai az érzetei nem tudták ettől elhúzni. Érezte, hogy mozogni vágyik, hogy arra vágyik, hogy sikamlósan áramoljon föl és le Mestere lingamján. Arra vágyik, hogy finoman aztán vadul összedörzsöljék a lingam és a yóni gyönyörű vidékét, és közben érezze magában Mestere nyelvét. Érezze a tenyerét, ahogy végigsiklik a bőrén, ahogy leveszi róla a ruháit, ahogy érinti az ajkaival a nyakát a fülét… Erősen zihált és nagyokat sóhajtott… Azt érezte, hogy Mestere lingamja nagyon erős és nagyon merev, kemény… 

A Mestere pajzánul nézett a szemébe, aztán mosolygott: Adilaksmi még a nevemet se tudod… Adilaksmi komolyan ránézett, komolyan, a szemeivel visszanézett és azt mondta: Mester. Ez a neved. Ettől mind a ketten mosolyogtak, mert a levegőben hirtelen vidámságcseppek csöpögtek, pajzán gondolatok áramlottak, humor bonbonok gurultak el… Értették egymást… 

A Mester mosolygott és azt mondta .

– Mohó vagy Adilaksmi, és nem uralod az energiáidat. Pontosan ugyanúgy kell tudnod magadat feltüzelni, mint ahogy elnyugtatni. Pontosan úgy kell egyik pillanatról a másikra beleérned abba a csodálatos mezőbe, ami a gyönyörök országába visz, mint ahogy át is kell, hogy lépd ennek az országnak a kapuját kifelé, és le kell, hogy csillapítsd magad. Uralnod kell az erőidet! Egy olyan erő, egy olyan energia dolgozik benned, Kundalíni Shakti… Egy nagyon erős, életet adó és életet elvevő. Olyan energia ez, mint a kígyóméreg. Gyógyít vagy megöl. Szépséges csodája vagy a világnak. Egy olyan lótuszvirág, ami kiemelkedik a víz tetejére, hogy megsimogassa a napsugár vagy hogy  megfürössze az eső és hogy az Isten és az IstenNő gyönyörködjön benne. Nem szeretném, ha meghalnál Kundalíni Shakti által. Én nem akarlak megölni.

Én megélvezni akarlak és megtanítani a gyönyör művészetére.

De ehhez uralnod kell az energiát. Nem küldelek vissza a templomodba, itt maradhatsz. De mielőtt Mahituna Szertartást tartunk, azelőtt tanulni fogunk közösen. Gyakorolunk. Lesznek pránajáma gyakorlatok, meditációk, tantrikus gyakorlatok, együtt fogunk mantrázni, közösen fogunk végezni egy csomó feladatot. Sokat leszünk együtt. Fürdünk, étkezünk, masszírozunk. És én meg fogom neked tanítani, hogy hogyan uralkodj az energiádon. Meg fogom találni azt a pontot, ahol elveszel. És azon a napon, ígérem Neked, amikor megtaláljuk ezt a pontot, azon a napon elkezdjük a mahitunádat. Beavatlak…

Adilaksmi minden szót értett. Valahol most egy kicsit visszacsúszott a földi világ földi energiáiba. Végigáramlott benne… Látta, hogy holnap átmegy a Mester elmondja Mesternőjének, hogy mit tapasztalt… Hogy a Nagy Tanács majd eldönti, hogy a Mester döntése, így maradhat-e és hogy mindenki tudni fogja a közösségben hogy mi történt…

Adilaksmi nem tudja uralni az energiáit !!! … 

Egy pillanatra elszomorodott, nagyot sóhajtott, de továbbra is egyenesen, szép tartással, kecsesen ült Mestere ölében, lüktető yónikájával, ami a Mester lingamjához tapadt, ami nem szűnt meg erősen, mereven állni… pedig nem mozogtak, nem csináltak semmit. A Mester éppen megintette, elmondta, hogy mitől félti, de közben a férfiassága folyamatosan ott dobogott ott lüktetet Adilaksmi yónikája alatt. Érezte, hogy nem mozdulhat meg, nem kezdhet el hintázni, nem tapadhat rá jobban, mert akkor újra csak visszaigazolná azt, hogy nem tudja uralni az energiáit. És ekkor belül egy ellentmondásba keveredett: hiszen a Tantra azt tanítja, hogy a vágyakat meg kell élni. Ha ő most azt tehetné, amit szeretne, akkor egészen máshogy lenne ez itt most. Nem úgy, mint ahogy most van. Akkor biztos, hogy azonnal az ajkaival az ajkaihoz tapadna nemcsak lent, hanem fent is. Megízlelné végre ezeket a dús húsos ajkakat. Végigsiklana a nyelve a gyöngyfogakon és megsimogatná Mestere férfias nyelvét. Bejárná a szájzugot, megízlelné, megkóstolná, megharapdálná a szája szélét… Élvezné, ahogy a bajusza masszírozza az orrát. Simogatná, kóstolná, és közben föl-alá mozogna a lingamján, és most közben azt érezte, hogy nagyon hamar eljutna a csúcsra, az orgazmushoz… és akkor megint elszégyellte magát, hiszen az út a cél… hogy élvezze az ember mindazt a csodát, amiben lehet… ne a kisülést várja, az egy része a folyamatnak és nem is biztos, hogy van, és hogy mindig van. Igen, nem tudja uralni az energiáit. Igen, nagyon tüzes. Másodpercek alatt siklott át ez a sok érzelem és gondolat a fejében. 

A Mester ekkor, mintha olvasott volna a gondolataiban és próbára akarná tenni. Ringatni kezdte az ölében. Először oldalra… aaahhh… három „a” betű hagyta el Adilaksmi száját, mert az oldalra mozgástól finoman odadörzsölődött a csiklója a ruhán keresztül Mestere lingamjához. És olyan volt, minthogyha azok a ruhák, amik kettőjük között vannak, még sokkal izgalmasabbá tették volna az egész folyamatot. Mert folyamatosan azt gerjesztették benne, hogy érezni akarja a bőrét, de nem tudta megtenni, hiszen ott voltak a ruhák, és ettől az oldalra mozgástól pedig olyan finoman és kéjesen dörzsölődött össze a csikló a lingammal, amitől egészen egyszerűen elvesztette az összes béketűrését. És úgy érezte, hogyha nem mozdulhat meg a csípője, akkor inkább meghal. Hogy nem érdekli semmi. De ebben az oldalra ringatózásban finoman elkezdett előre hátra ringatózni. Érezte, ahogy a kéj végigomlik a medencéjében, felárad a gerincén. Érezte, hogy el fogja veszíteni a fonalat. Érezte, hogy azok a hatalmas orgazmusok, amiket egyedül elért, azok most beérnek és még nagyobb és még hosszabb és még erősebb lett. Egészen egyszerűen mozgott. 

Belenézett a Mestere szemébe, akinek végtelen melegsége tündökölt át a szemeken, végtelen szeretet és szerelem. És egy ici-pici huncutság… egy megmagyarázhatatlan huncutság, amiről nem lehet azt tudni, hogy az van mögötte, hogy látod – látod, hogy nem tudod uralni az energiát. Vagy az van mögötte, hogy Édes Istenem, de jó, amit csinálsz. Adilaksmit ez most nem érdekelte. Egészen egyszerűen engedett. Engedte, hogy végigáramoljon benne a forróság. Hogy a piciny mozdulatoktól, a ringatózástól, és attól, hogy ő előre hátra mozgatja a csípőjét egyre inkább feltüzelődjön az energia. Érezte, ahogy áramlik a gerince mentén. És azt érezte, most eszébe jutott egy fontos gyakorlat, amit a MesterNőjétől tanult: Ha felhúzza a magnetikus erőt a földből, és betölti vele a medencéjét, akkor, amikor a férfival van, és az is hozzáadja az elektromos erőt, az isteni erőt, akkor azt el tudja kezdeni áramoltatni a testében. És ha hozzá a ritmikus légzést is csinálja, akkor egy térbe és egy időbe kerülnek. Összehangolódnak. Adilaksmi, azt gondolta, hogy ők össze vannak hangolódva. Na de ezt biztos megérzi a Mestere, ezt a játékot, ezt az energiát. Látta, hogy a Mester erőteljesen visszafogja magát. Ül és engedi a folyamatot. Ringatja Adilaksmit, és figyel. És akkor Adilaksmi elkezdte a légzést. És a légzéssel együtt az energia áramoltatást. Húzta föl, majd a koronacsakráján át átadta Mesterének az energiát. Érezte, hogy a Mestere pupillája kitágul, megérzi a gyakorlatban az energiát. Érezte, ahogy végig folyik a gerincén, érezte, ahogy megérkezik a medencéjébe… ahogy finoman átáramlik a lingamjába… és abban a pillanatban átáramlott Adilaksmiba is a kettőjük energiája. 

És egy olyan állapotba került, amit egészen egyszerűen nem tudott feldolgozni…

Orgazmus Tréning

Szeretnéd megtapasztalni a Magyarországon elérhető , legátfogóbb,legalaposabb , leghatékonyabb élményprogramot ? Akkor kattints és nézz bele ...

Tetszett a poszt? Oszd meg az ismerőseiddel!

Share on facebook
Facebook
Share on google
Google+
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn

Az oldalon található tartalmat szerzői jog védi !
A különböző közösségi oldalakon való megosztásuk
a szerző nevének feltűntetésével engedélyezett és ingyenes.
Minden egyéb felületen (weboldal, magazin, újság, rádió, tv, blog etc.)
való megjelenésért a szerző írásai, és az írásokból idézet rövidebb,
hosszabb gondolat csakis és kizárólag honorárium ellenében publikálható.
A szerzői jog figyelmen kívül hagyása jogi következményeket von maga után.
A szerző elérhetőségei: +36 30 658-86-68, info@padmashrishakti.com

KAPCSOLÓDJ VELEM

PapNő Mesék 07

Kapcsolódj Velem !

Levelek egy Gyönyör Dákinitől

PadmaShri Shakti

PadmaShri Shakti

Írásaim ,Audió anyagaim nem tudományos munkák, hanem ,tiszta ,tapasztalati élmények ! Személyes küldetésem ,hogy boldogabbá ,jobbá legyen a Világ ,hogy gyönyörös legyen a Te életed is ! Misszióm ,hogy Tisztán és Őszintén éljük a Tudatos Intimitást és a Velem való személyes találkozás után másként tekints Magadra és a téged körülvevő Világra !
Az a célom ,hogy visszaadjam a Gyönyörödet ,hogy társad legyek és az inspiráló segítőd !
Szerelmese vagyok annak amit csinálok ... Hálás vagyok érte , hogy az Álmom az Életem ...És Misszióm,hogy a Te életed is Gyönyörteljes és Boldog legyen ... Tarts Velem ! ...én megteszek érted mindent ...ezért jött létre ez az oldal is ...és születnek meg a Élmény Programok ,Cikkek ,Írások....Áldott vagyok , hogy a szerető áramlást amiben ringatózom a 'munkámnak, nevezhetem...Kívánom neked aki e sorokat olvasod , hogy legyél áldott ,boldog , fényben fürdő teljesség ....

PapNő Mesék ...

A Szerelem Templomának selymes terébe hívlak. Abba a szentélybe, ami oly puhán itat át bujasággal, a bujaság édes cseppjeivel, hogy megrészegülök tőle ... Én a Templom mesélője vagyok. Aki látta, érezte és átélte a szentséges egyesülés áldott rezgéseit és az, aki találkozott a Gyönyörgyógyító Papnők valamennyi nemzetségével. Én Padma most mesélek Neked! Hunyd be a szemed, és gyere velem! Érkezz meg ide, ebbe a szépséges végeláthatatlan kertbe! Lásd és érezd a virágok színeit! és Engedd, hogy az illatuk megcirógassa az orrodat, hogy az üzenete eljusson egészen mélyen benned… oda, ahol kinyílik a kapu a Szerelem Szentélyére...

Padma

Bár Mesternője gyakran mesélte el neki saját élményeit… néha úgy érezte, hogy megosztott vele mindent, néha pedig azt érezte, hogy vannak pici titkok, amiket a MesterNő megtartott magának… És ebben a pillanatban, amikor Adilaksmi szelíden térdelt leendő férfi Mestere előtt azt érezte, hogy ez is egy olyan titkos pillanat, amit talán az idők végezetéig megtart magának. Ahogy belenéz a férfi szemébe, és benne meglátja, megleli az Univerzumot. Ahogy kitágul a tér… és eltűnik az idő… 

Csend volt. Végtelen csend. Csak az érintések suhanása hallatszott, ahogy finoman egymáshoz ért a két bőr. Érezhető volt, ahogy egyre gerjed, generálódik az energia. Adilaksmi benne volt a pillanatban, aztán pedig arra gondolt, amit hét évig tanult, amit minden nap elmondott csodálatos MesterNője, hogy a Tantra egy hatalmas spirituális rendszer, egy végtelen tanítás, ami az élet művészetéről szól. Aminek csak egy piciny része a szexualitás, mégis talán az egyik legfontosabb része, a csúcspontja. De hogy ebben igazán kiteljesedjünk, végig kell járnunk az azt megelőző ösvényeket. El kell merülnünk a meditációban, az önismeretben, a pránajáma gyakorlatokban, a dhjánákban, meg kell ismernünk a saját és a partner testét. Meg kell ismernünk magunkat végtelenül mélyen, el kell fogadni és együtt kell rezegni a pillanatok szárnyalásával. Erre gondolt Adilaksmi, amikor aztán felbátorodva, nem is értette, hogy mi történt vele. De elkezdte feltűrni Mestere gyönyörű felsőjének úját és az alkarját is masszírozta. Finoman ugyan, de rendkívüli energiákkal… 

Most eszébe jutott az is, hogy a Tantra végtelen gyakorlati, a változásról szól. Sőt, néha különösen gyors változásról. Amit támogat az egész Univerzum. És bár ki lett mondva, hogy itt ma nem lesz mahituna, mégis azt érezte, hogy az a pillanat már elmúlt, mintha nem is létezett volna soha. S hogy ő most bent maradva középpontjában, Isteni Minőségébe szeretheti, imádhatja az előtte álló IstenEmbert mindenféle kötelesség, felelősség, súly, vagy tehertől mentesen. Igen, megteheti ezt. A pillanat változásaiba finoman belepihenve. Igazán szerethet. És abban is biztos volt, hogy ez a legtökéletesebb legmélyebb és legjobb, amit tehet. És ahogy masszírozta Mestere kezét, és átitatódott ezzel a biztonságos meggyőződéssel, ezzel a biztos, belső csodával, érezte, ahogy a szívcsakrája lótusza mintha túlcsorogna saját magán, mintha túláradna magán, mintha befoglalná Mestere egész lényét. 

Érezte, hogy mélységes szeretetben van. Egy megmagyarázhatatlan energiában. Ami nem vár el, egyszerűen csak árad, csak áramlik. Annyi minden történt már ezen az egy estén, amit még soha nem érzett, hogy most értette meg azt is, hogy semmi más nem kell ehhez, csak befogadóvá válni. Befogadóvá, az összes élményre. És engedni, hogy megtörténjen. Mindenféle elvárás, minősítés nélkül. Persze az ember belül magában rögtön minősít, nem is tud mást tenni. De ott eldöntheti azt, hogy ezt fájdalomként, félelemként… vagy örömként, tanulásként éli meg, mintegy emelő, fejlesztő tapasztalatot. Eláradt a szíve, és azt érezte, hogy teljesen könnyűvé vált és forróvá. Érezte a kezein is, ahogy érintették mestere karját, hogy forró, meleg energiákat áramoltat. Annyira boldog volt ebben a pillanatban, hogy meseszép hangján énekelni kezdett. A kedvenc mantráját énekelte, és belemerült az érintésbe. Érezte, ahogy az úja hegyét végighúzza az alkaron, és abból forró pici áramlatok indultak el a tenyerén keresztül, amik aztán megérkeztek a karjaiba, a szívébe és a szívéből végigáradtak az egész testébe. Jól esett énekelni. Úgy érezte, minthogyha kényeztetné, minthogyha szerelemáramlattal árasztaná el a Mesterét. A Mestere közben csöndben ült. Nézte és hallgatta Adilaksmit… Odaadó volt… Nem tett semmit… engedte, hogy áramlásban és történésben maradjanak. És olyan volt, mintha átadta volna az irányítást, mintha engedte volna, hogy Adilaksmi megmutathassa magát… újra… egy más minőségben…

Adilaksmi felpillantott Mesterére, mert szerette volna, ha szabaddá teszi a lábait. Egymásra néztek és a Mester néma csöndben hátra dőlt a párnák ölelésébe és engedte, hogy Adilaksmi megérintse meztelen lábait. Hogy a talpakra tegye a tenyerét. S ebben a pillanatban egy végtelen áramlást, egy végtelen lüktetést éreztek… mind a ketten… Adilaksmi ismét boldog energiával áradt szét. Örült annak, hogy szavakon túl is tudnak kommunikálni, hogy egymásra néztek és Mestere tudta, hogy mit akar. Neki pedig nem kellett szólnia és ezt ő is érezte. Ez megnyugtatta. Harmónia volt benne…

A talpakat kezdte masszírozni. Középen ült a két láb között és egy-egy kezével masszírozta a talpakat. Nem erősen, de nem is túl puhán. Finoman, de határozottan érintett. És haladt fölfelé egészen térdig. Majd le és újra föl. Közben énekelte csodálatos hangján a kedves mantráját. A legkedvesebbet… Valahányszor olajat vett a tenyerébe megmelegítette azt, és úgy érintette, átforrósodott, energizált olajjal Mestere lábát. Nem tudta mennyi idő telt el így, hiszen időtlenségben volt és tér is kitágult. Aztán úgy érezte, hogy elég már, hogy a test olyan erősen feltöltődött és energetizálódott, hogyha nem történik valami csoda, akkor földelni kell. Mert különben megszegi a Mestere által kimondott szabályt, hogy „Ma itt nem lesz mahituna szertartás”. Ő azt érezte, hogy az egész yónikája tüzesen feszül. Érezte külön a részeket, a csiklóját, az ajkakat. Érezte, hogy olyan sikamlós már, hogy annyira készen van arra, amire már hét éve várt… De mégis, az Istenek nem támogatták ebben. Egy pillanatra ez futott át a tudatán. Aztán egy pillanatra mosolygott magán. Ó, igen megpihent az egójában egy percre… Dehogynem támogatják az Istenek… hiszen érinti a Mesterét… elvarázsolja… hiszen ahogy simogatja láthatóan oldódik, bizsereg a tenyerei alatt. És ahogy egyre följebb ért, valami olyannal találkozott, ami még inkább izgalomba ejtette. Látta, ahogy Mestere férfiassága olthatatlan szomjával, erősen és határozottan üzent neki. Üzenetet hagy számára, egy szépséges, erőt adó, férfias üzenetet. Először odapillantott, aztán elvette gyorsan a tekintetét, aztán újra oda, újra elvette… Óhhh, el is pirult talán… Hiszen még nem is csináltunk semmit. Nem is beszélgettünk, nem is gyakoroltunk, de mindketten olyan hatást váltottunk ki egymásból, amilyenre Adilaksmi egyáltalán nem számított… Érezte, hogy mozdulnia kell, mert a mozdulatlanságtól beragadtak az energiák. Nem esett már jól, így lenni.

– Mesterem a hátad mögé mehetek?

– Igen. 

Rövid egyszerű kérdés, és rövid, egyszerű válasz. Adilaksmi a fekvő Mestere háta mögé ment és az ölébe tette a fejét. Egy puha finom kelmével betakarta, és a kecses és játékos újaival elkezdte masszírozni a fejét. Finoman siklottak végig az újjak a tarkón, aztán erősebben, aztán újra finoman. Érdekes érzések áramlottak a testében. Olyan volt, mintha Mestere koronacsakrája az ő szakrál lótuszához ért volna, és ettől valami hihetetlen erővel kezdtek el dolgozni az energiaközpontjai. Olyan érzés volt, mintha csatlakozott volna a központi töltőre, mint máskor, amikor az isteni energiákkal találkozik. De közben az történt, hogy a Mestere koronacsakrája és az ő szakrál-, gyökércsakrája érintkezett. Hihetetlen finom, éréki érzés volt. És ebben a pillanatban azt érezte, hogy a Mestere akaratlan mozgásokkal reagál a masszázsra. Hogy megremeg a teste, hogy erősen lélegzik… Szaporán… Szinte sóhajtozik… Hogy energiákat áramoltat magában és enged ki magából… Adilaksmi pedig csak masszírozta a fejét, a fülét… aztán elkezdte masszírozni az arcát is… érintette a szemgödröket puha nyomással, ami pihentető, nyugtató. Aztán az állat, az arcot két oldalt, az ajkakat… hol finoman, hol némi erővel… 

Azt érezte, hogy Mestere mozdulni vágyik, és így is történt. Ő hátulról megtámogatva segített, hogy Mestere fölüljön. A Mester fölült. Adillaksmival szembe fordult. A kezét nyújtotta, és beleültette az ölébe…

Orgazmus Tréning

Szeretnéd megtapasztalni a Magyarországon elérhető , legátfogóbb,legalaposabb , leghatékonyabb élményprogramot ? Akkor kattints és nézz bele ...

Tetszett a poszt? Oszd meg az ismerőseiddel!

Share on facebook
Facebook
Share on google
Google+
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn

Az oldalon található tartalmat szerzői jog védi !
A különböző közösségi oldalakon való megosztásuk
a szerző nevének feltűntetésével engedélyezett és ingyenes.
Minden egyéb felületen (weboldal, magazin, újság, rádió, tv, blog etc.)
való megjelenésért a szerző írásai, és az írásokból idézet rövidebb,
hosszabb gondolat csakis és kizárólag honorárium ellenében publikálható.
A szerzői jog figyelmen kívül hagyása jogi következményeket von maga után.
A szerző elérhetőségei: +36 30 658-86-68, info@padmashrishakti.com

KAPCSOLÓDJ VELEM

PapNő Mesék 6

Kapcsolódj Velem !

Levelek egy Gyönyör Dákinitől

PadmaShri Shakti

PadmaShri Shakti

Írásaim ,Audió anyagaim nem tudományos munkák, hanem ,tiszta ,tapasztalati élmények ! Személyes küldetésem ,hogy boldogabbá ,jobbá legyen a Világ ,hogy gyönyörös legyen a Te életed is ! Misszióm ,hogy Tisztán és Őszintén éljük a Tudatos Intimitást és a Velem való személyes találkozás után másként tekints Magadra és a téged körülvevő Világra !
Az a célom ,hogy visszaadjam a Gyönyörödet ,hogy társad legyek és az inspiráló segítőd !
Szerelmese vagyok annak amit csinálok ... Hálás vagyok érte , hogy az Álmom az Életem ...És Misszióm,hogy a Te életed is Gyönyörteljes és Boldog legyen ... Tarts Velem ! ...én megteszek érted mindent ...ezért jött létre ez az oldal is ...és születnek meg a Élmény Programok ,Cikkek ,Írások....Áldott vagyok , hogy a szerető áramlást amiben ringatózom a 'munkámnak, nevezhetem...Kívánom neked aki e sorokat olvasod , hogy legyél áldott ,boldog , fényben fürdő teljesség ....

PapNő Mesék ...

A Szerelem Templomának selymes terébe hívlak. Abba a szentélybe, ami oly puhán itat át bujasággal, a bujaság édes cseppjeivel, hogy megrészegülök tőle ... Én a Templom mesélője vagyok. Aki látta, érezte és átélte a szentséges egyesülés áldott rezgéseit és az, aki találkozott a Gyönyörgyógyító Papnők valamennyi nemzetségével. Én Padma most mesélek Neked! Hunyd be a szemed, és gyere velem! Érkezz meg ide, ebbe a szépséges végeláthatatlan kertbe! Lásd és érezd a virágok színeit! és Engedd, hogy az illatuk megcirógassa az orrodat, hogy az üzenete eljusson egészen mélyen benned… oda, ahol kinyílik a kapu a Szerelem Szentélyére...

Padma

Adilaksmi egy pillanatra behunyta a szemét. Megérezte, hogy Mestere szemében ezt látja. Ettől boldog volt, mert tudott olvasni a szavakon túli világban. Ez boldogsággal töltötte el. Érezte, hogy erős és mély kettőjük kapcsolódása. Mély levegőt vett, végig gondolta, hogy mi történt.

Érezte, hogy az érzéki tapasztalások olyan mély síkjaira ment, amelyeknek korábban még a létezéséről sem tudott. A teste úgy ragyogott, mint egy kinyílt virág. Érezte, ahogy a yónija vérrel telítődött. Ahogy a szirmok között előbukkant a nedvessége, érezte, hogy az egész teste érzékeny. Érezte, hogy ő egy TanatraMesternő. A Szerelem és a Szexualitás Művésze. Bármit is mondott most a Mestere, az örömmel töltötte el. Ettől boldog volt és magabiztos. Egy pillanatra átfutott a szomorúság, hogy nem megfelelő és nem alkalmas. De abban a pillanatban már meg is érkezett mellé a következő gondolat, hogy Shíva gyakran próbára teszi a tanulót, a gyakorlót. És lehet, hogy ez most egy próbatétel. Így újra kinyitotta a szemét, Mestere tekintetére emelte a tekintetét, alázattal meghajtotta a fejét, ami azt jelentette, hogy „Igen Mester, elfogadom, amit mondasz!” 

De abban a pillanatban már csillámokat szórt a tekintete és már újra Nő volt. A MesterNő, akinek érezte magát. Mindenféle szomorúság és könnyek nélkül, inkább egy könnyed mosollyal a terített asztalhoz vonult, a finom illatos teából töltött. Megkérdezte a Mesterét: „Mesterem, hogy szereted a teádat?” A Mester egy mélyet lélegzett és annyit mondott: „Mézet kérek bele.” Adilaksmi mézet tett a teába, megkeverte, rakott bele néhány csepp rózsavizet, majd alázattal letérdelt a Mestere elé, szájához emelte a teát és itatni kezdte. És közben mindvégig a szemébe nézett a tekintete, egy pillanatig sem tétovázott másfelé. Nézte a tekintetét, ahogy kortyolja a meleg édes teát. Közben a gondolatai újra a szája körül forogtak és a csók körül, amit olyan mélyen és olyan nagyon kívánt. A Mester ivott és közben nézte. 

Adilaksmi egyre magabiztosabb lett, letette a teát és megkérdezte: „Mester , megérinthetlek ? Megolajozhatom a kezedet?” „Igen” szólt a rövid, egyszerű válasz. Az illatos olajok között válogatott Adilaksmi, amíg talált egyet, ami a kedvére való volt. Szezám olaj. Jót tesz az ízületeknek, gyógyítja az elfárad részeket. Egy picit a tenyerébe öntött, majd fogta a Mestere férfias kezét és masszírozni kezdte. Puha sziromként ,ölelte körül az erős  mégis gyengéd kezet… finoman siklottak végig az ujjai a  kézen, ami ápolt volt, tiszta és puha. Megtanulta, hogy a tenyérben benne van az egész test, és arra gondolt, hogy egy ilyen Mesternek, aki mindig szolgálatban van, biztosan jól esik a pihenés. Visszaemlékezett minden egyes részre, ami a tenyérben van rajzolva, és finoman, akkurátusan, pontról pontra végigment az egész fizikai testen a tenyérben. Ahol kellett nyomást gyakorolt, vagy erősebben masszírozott. Ahol kellett, finoman, puhán, szeretettel telin érintett. Bejárta a tenyeret, ezáltal az egész testet. Majd a kézhátat, a körmök körüli részt, az újbegyeket. Látta, hogy a Mester néha nagyokat sóhajt, és vannak pillanatok, amikor lehunyja a szemét. 

Adilaksmi azt érezte, hogy az ő tüze olthatatlan. A benne lévő, benne égő kundalíni finom táncot jár a gerincén föl és le. Hol forrósággal árasztja el, hol pedig jeges hideggel. Elragadtatta ez a pillanat. Végtelenül intimnek és kedvesnek találta, ahogy a Mestere előtt térdel alázatosan, és a kezeit masszírozza. Amikor végzett az egyik kezével egy finom kelmébe csomagolta és úgy tette a Mestere térdére. Majd átment, átlépett a másik oldalra. Kezébe vette a másik tenyerét, és ugyanúgy finoman és érzékien végigmasszírozta a tenyéren át az egész testet. 

Lassan, finoman, mégis a tudás birtokában masszírozta Mestere tenyerét, aki mélyeket sóhajtott, néha lehunyta a szemét. Aztán nyelt. Adilaksmi olvasta ezeket az üzeneteket, értette és ez boldogsággal töltötte el. Hol azt érezte, hogy a Mester ellazul, elpihen, megnyugszik. Hol azt érezte, hogy izgalmas pontokat érintett. Ilyenkor igyekezett megjegyezni azt, hogy melyek voltak azok a területek a tenyéren, és így már tudta azt is, hogy a testen mely területek lehetnek azok, amiket, ha megérint finoman, puhán elvarázsolja Mesterét. Látta és érezte, ahogy az erős férfi meglágyul, finoman elfolyik a térben, puhán körülöleli az energiája. Érezte, hogy amit most tesz, csodával tölti el a férfit, aki előtt térdel. 

És azt is tudta, hogy a Tantra szigorú szabályai tartják, hogy mikor mi történhet, de azt is tudta, hogy a Mester és a Tanítvány mögött ott van egy Férfi és egy Nő…

Tetszett a poszt? Oszd meg az ismerőseiddel!

Share on facebook
Facebook
Share on google
Google+
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn

Az oldalon található tartalmat szerzői jog védi !
A különböző közösségi oldalakon való megosztásuk
a szerző nevének feltűntetésével engedélyezett és ingyenes.
Minden egyéb felületen (weboldal, magazin, újság, rádió, tv, blog etc.)
való megjelenésért a szerző írásai, és az írásokból idézet rövidebb,
hosszabb gondolat csakis és kizárólag honorárium ellenében publikálható.
A szerzői jog figyelmen kívül hagyása jogi következményeket von maga után.
A szerző elérhetőségei: +36 30 658-86-68, info@padmashrishakti.com

KAPCSOLÓDJ VELEM

PapNő Mesék 5

Kapcsolódj Velem !

Levelek egy Gyönyör Dákinitől

PadmaShri Shakti

PadmaShri Shakti

Írásaim ,Audió anyagaim nem tudományos munkák, hanem ,tiszta ,tapasztalati élmények ! Személyes küldetésem ,hogy boldogabbá ,jobbá legyen a Világ ,hogy gyönyörös legyen a Te életed is ! Misszióm ,hogy Tisztán és Őszintén éljük a Tudatos Intimitást és a Velem való személyes találkozás után másként tekints Magadra és a téged körülvevő Világra !
Az a célom ,hogy visszaadjam a Gyönyörödet ,hogy társad legyek és az inspiráló segítőd !
Szerelmese vagyok annak amit csinálok ... Hálás vagyok érte , hogy az Álmom az Életem ...És Misszióm,hogy a Te életed is Gyönyörteljes és Boldog legyen ... Tarts Velem ! ...én megteszek érted mindent ...ezért jött létre ez az oldal is ...és születnek meg a Élmény Programok ,Cikkek ,Írások....Áldott vagyok , hogy a szerető áramlást amiben ringatózom a 'munkámnak, nevezhetem...Kívánom neked aki e sorokat olvasod , hogy legyél áldott ,boldog , fényben fürdő teljesség ....

PapNő Mesék ...

A Szerelem Templomának selymes terébe hívlak. Abba a szentélybe, ami oly puhán itat át bujasággal, a bujaság édes cseppjeivel, hogy megrészegülök tőle ... Én a Templom mesélője vagyok. Aki látta, érezte és átélte a szentséges egyesülés áldott rezgéseit és az, aki találkozott a Gyönyörgyógyító Papnők valamennyi nemzetségével. Én Padma most mesélek Neked! Hunyd be a szemed, és gyere velem! Érkezz meg ide, ebbe a szépséges végeláthatatlan kertbe! Lásd és érezd a virágok színeit! és Engedd, hogy az illatuk megcirógassa az orrodat, hogy az üzenete eljusson egészen mélyen benned… oda, ahol kinyílik a kapu a Szerelem Szentélyére...

Padma

A szavak ott lüktettek a fülében, egy pillanat alatt kizökkentették abból, amiben eddig volt. A hang, amit hallott végtelenül férfias, erővel telt, és mégis szeretetteli volt. Végigrezgett a fülén, és valamilyen különös módon a szívébe és a szakrál csakrájába érkezett meg. A teste jelezte is ezt. Megrándult. Végig áramlott rajta az energia. 

Hirtelen ebben a pillanatban, Adilaksmiban megjelent a félelem. A Mesternőjével éveken át gyakorolták, hogyan kell megmutatni magunkat. Gyakorolták azt, amikor szavakat fűzünk össze szépen, gyakorolták azt, amikor megmutatjuk magunkat a világban, a színek által, a mozdulatok által, a ruhák által, a mimika által. És bizony hosszú-hosszú hónapokon át gyakorolták azt, amikor a Tantra mély tanításait, az alkonyati nyelvet fogadja be minden egyes gyakorló. Adilaksmi nagyon szerette ezeket az órákat, befogadó volt, szerette azt, hogy nem a betűk vezetik, hanem különös dallamok, vagy éppen a homlokérintés. És amit a Mesternő a tudatában kinyitott, azt Adilaksmi érezhette a saját tudatában. Szerette ezeket a gyakorlatokat és nagyon jó volt benne. Kitűnően olvasott a tudatból, az alkonyati nyelvből, csodálatosan rajzolta meg önmagában az összefüggéseket. De volt egy gyenge pontja. Az odaadottság. Az, hogy megmutassa magát, az mindig nehezen ment. A Mesternője nagyon sok gyakorlatot adott neki. Heteken, hónapokon át gyakorolták azt, hogy hogyan engedhetne be bárkit is a tudatába, mutathatja meg azt, ami vele történt. Aki Ő, igazán, a mély esszenciája. Nem ment könnyen Adilaksminak megmutatni magát. Táplálták az önbizalmát, fényesítették a belsejét a Mesternővel. Mégis nehezen ment megmutatni magát, és odaadni korlátlanul. S most a férfi Mesterének első szavai azok voltak, hogy „Mutasd meg magad Adilaksmi!” Ahhh… Félelem, aztán pánik, majd újra a belső nyugalomhoz való visszatérés.

Egy lassú mély lélegzet… Megnyugvás… A tudat közötti rések kitágítása… És az áramlás megindítása… Végtelen bizalom, hogy aki betér ezekbe a mezőkbe, ezekbe az égi kertekbe óvatosan lép be, hiszen örökéletű lélekben jár, téren és időn túl. Adilaksminak ez a lépés volt nehéz. Bizalommal kinyitni önmagát, teljesen. Megmagyarázhatatlan ok volt, soha nem derült rá fény, hogy magas képességei, csodálatos haladása a tantrikus úton, elképesztő fénye ebben a gyakorlatban miért korlátozódik. Miért olyan nehéz neki megmutatni önmagát. Beengedni a tudatába Mesterét, Tanítóját. Mi az a pici méreg, ami elveszi ennek a tudását? 

Ebben a pillanatban úgy érezte, megtett mindent. Úgy érezte odaadja magát, mutatja magát, engedi, hogy Mestere olvasson benne. Szaporán lélegzett, de nem e miatt a gyakorlat miatt. Miközben olvasott benne a Mestere, a homlokát a homlokához érintve megérezte a férfi illatát. Finom, buja. Férfias illat. Fás, kicsit fanyar, de mégis friss és tiszta. Összekeveredett a bőrének illatával, és ez végtelen kívánalmak sorát hozta Adilaksmi testében. És nem volt elég, hogy az illat elvarázsolta. A Mester miközben a homlokát a homlokához érintette és tantrikus ülésben ült az ölében, puhán a tenyereibe tette a tenyerét. Ez volt az a pont, amikor Adilaksmi azt érezte, hogy teljesen elveszett…

A puha bőrérintés, a tenyércsakrák találkozása mélységes energiahullámot indított a testében. Amire azonnal reagált: úgy érezte, hogy oldhatatlanul szomjas a szája. Nem. Nem a finom és illatos teára, és nem is bort szeretne kortyolni. Érinteni vágyott Mestere ajkait, meg akarta kóstolni az ízét. Azt akarta, hogy a nyelvek táncba kezdjenek, hogy a fogai kinyíljanak, mint egy gyöngysor, lehulljanak, és hogy a nyelv, a férfi nyelve, ami erős, puha és nedves megsimogassa az ő nyelvét … hogy találkozzanak a szájak, hogy a forró ajkára hűs simítás érkezzen Mestere ajkairól. Ez az érzet és gondolat kibillentette a gyakorlatból, újra vissza kellett térnie. 

Érezte, hogy ez a pillanat sem jön vissza többé, a Mestere most ismeri meg. Megfordult a gondolatai között, hogy mi lesz, ha ilyen szertelenek ismeri meg, ha nem a komoly TantramesterNőt látja benne. Ha azt gondolja róla, hogy kárba veszett idő a tanítása. Megszorongatta egy picit ez a gondolat a lelkét. De már tova is szállt, mert a tenyerek simogatása végképp kibillentette a tudatát. Érezte, ahogy a szája izzik. A teste önkéntelenül meg-megrándul, ahogy az energia áramlik benne. Érezte, hogy szaporán veszi a levegőt. Érezte, hogy a tenyerek találkozása számára eddig ismeretlen, soha nem tapasztalt vágyat és örömérzetet generál. Azt érezte, hogy az energia mozgatni kezdi a csípőjét, hogy finoman ringatni kezdi a csípőjét, és hogy ez a ringatás generálja a benne lévő energiát. Azt érezte, hogy nem tudja most megfékezni, hogy ez az energia erősebb, mint ő. Hogy ilyen erős vágyat ő még nem érzett és nem tudja uralni. Egy pillanatra kétségbe esett, hogy hogyan tudja megfogni ezt a pillanatot? Hogyan tudja uralni? Aztán eszébe jutottak a gyakorlatok, amiket erre tanult és elkezdett ritmusosan lélegezni, ahogy a Mesternője mutatta neki, a megadott ritmusban, és a megadott tempóban, hogy kilélegezze magából az uralhatatlan energiát. Hogy ne az energia vigye, hanem ő vigye az energiát… Néhány másodpercig így lélegzett, aztán úgy érezte, hogy visszakerült újra a középpontjába, hogy újra ott volt egészen és teljesen. Hogy újra összeérintett homlokkal ült a Mestere ölében és mutatta magát, szépséges léleklényét, az örökéletű szellemi lényt, aki bejárta már az univerzumokat, leszületéseinek száma ezerharminc. És ezt mind mutatta Mesterének. 

De egyik pillanatról a másikra újra visszakerült az önkívületi állapotba. Újra hatása alá került az energiák táncának, és újra csak azzal kellett foglalkoznia, hogy visszatérjen a középpontjába. Azt érezte, hogy ez a helyzet, így tarthatatlan. És azt is érezte, ahogy a Mester elveszi a homlokától a homlokát, és belenéz a szemébe. Ő középen volt. Nyitott volt, tiszta és szeretettel teli. Majd ő is elkezdett abban a ritmusban lélegezni, mint Adilaksmi, segíteni neki, hogy vissza tudjon térni a középpontjába. 

De a szeme sarkában Adilaksmi felfedezett egy piciny energiát. Mintha nem lenne biztos abban, hogy be tudja avatni. Pánik hangulatba került, megijedt. Félelmetes volt ez az érzés. Ezért dolgozott? Nagyon akarta, soha nem érzett még ilyet. De azt is tudta, hogyha nem tudja uralni az energiáit, nem kezdheti el a tanulmányait. Lélegeztek együtt, a Mester biztató tekintetével. Aztán ahogy lassan megnyugodtak az energiák a Mester visszaemelte a párnájára. Eltávolodott tőle. Érezte, ha közel marad hozzá, nehezebben tudja visszanyerni az uralmát a teste felett. Mind a ketten egy mélyet lélegeztek, majd a Mester megszólalt: „A szellemed és a tested felkészült, de a lelked még naivan rácsodálkozik, és elpihen a lótuszok szirmai között. Ma nem lesz mahituna szertartás. Így nem tudlak beavatni…”

Tetszett a poszt? Oszd meg az ismerőseiddel!

Share on facebook
Facebook
Share on google
Google+
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn

Az oldalon található tartalmat szerzői jog védi !
A különböző közösségi oldalakon való megosztásuk
a szerző nevének feltűntetésével engedélyezett és ingyenes.
Minden egyéb felületen (weboldal, magazin, újság, rádió, tv, blog etc.)
való megjelenésért a szerző írásai, és az írásokból idézet rövidebb,
hosszabb gondolat csakis és kizárólag honorárium ellenében publikálható.
A szerzői jog figyelmen kívül hagyása jogi következményeket von maga után.
A szerző elérhetőségei: +36 30 658-86-68, info@padmashrishakti.com

KAPCSOLÓDJ VELEM

PapNő Mesék 4

Kapcsolódj Velem !

Levelek egy Gyönyör Dákinitől

PadmaShri Shakti

PadmaShri Shakti

Írásaim ,Audió anyagaim nem tudományos munkák, hanem ,tiszta ,tapasztalati élmények ! Személyes küldetésem ,hogy boldogabbá ,jobbá legyen a Világ ,hogy gyönyörös legyen a Te életed is ! Misszióm ,hogy Tisztán és Őszintén éljük a Tudatos Intimitást és a Velem való személyes találkozás után másként tekints Magadra és a téged körülvevő Világra !
Az a célom ,hogy visszaadjam a Gyönyörödet ,hogy társad legyek és az inspiráló segítőd !
Szerelmese vagyok annak amit csinálok ... Hálás vagyok érte , hogy az Álmom az Életem ...És Misszióm,hogy a Te életed is Gyönyörteljes és Boldog legyen ... Tarts Velem ! ...én megteszek érted mindent ...ezért jött létre ez az oldal is ...és születnek meg a Élmény Programok ,Cikkek ,Írások....Áldott vagyok , hogy a szerető áramlást amiben ringatózom a 'munkámnak, nevezhetem...Kívánom neked aki e sorokat olvasod , hogy legyél áldott ,boldog , fényben fürdő teljesség ....

PapNő Mesék ...

A Szerelem Templomának selymes terébe hívlak. Abba a szentélybe, ami oly puhán itat át bujasággal, a bujaság édes cseppjeivel, hogy megrészegülök tőle ... Én a Templom mesélője vagyok. Aki látta, érezte és átélte a szentséges egyesülés áldott rezgéseit és az, aki találkozott a Gyönyörgyógyító Papnők valamennyi nemzetségével. Én Padma most mesélek Neked! Hunyd be a szemed, és gyere velem! Érkezz meg ide, ebbe a szépséges végeláthatatlan kertbe! Lásd és érezd a virágok színeit! és Engedd, hogy az illatuk megcirógassa az orrodat, hogy az üzenete eljusson egészen mélyen benned… oda, ahol kinyílik a kapu a Szerelem Szentélyére...

Padma

A tánca lassú volt és nagyon buja… A tudatfelettijéből olyan mozdulatok érkeztek a testébe, amikről nem is tudott, hogy léteznek. Már azt hitte, hogy megismerte a testét, hogy ura a testének, hogy tudja kontrolálni, hogy tisztában van minden egyes apró részlettel, de most ámultan tekintett magára Adilaksmi, miközben táncolt a Mesterének, hogy micsoda csodák lakoznak benne, hogy mennyi minden van ott belül. Hogy milyen más az ember egy másik ember társaságában.

Hányszor mesélte a Mesternője, hogy ez így van, és ő mindig csodálkozva nézett erre. Bár tapasztalta, hogy PapNő társaival sem egyformán létezik, s hogy a megnyilvánulása különböző. De ilyen mértékű változást még soha nem látott magán. 

Nagyon finomak voltak a mozdulatai és nagyon buják. Először csak belül mosolygott, aztán ez a mosoly finoman áramlott tovább és elhúzta a száját. Kívül is mosolygott. Felismerte, hogy a Mestere tetszik neki. És ő, mint Nő szeretne tetszeni… Belefér a tantrikus szabályokba mindaz, amit most tesz. Hiszen a mahituna éjszakája van ma, a beavató szertartása, amikor szerelmeskedik majd a Mesterével. Aztán a Mestere hét év alatt minden fizikai csodát megtanít a szerelem művészetéről. Így tehát boldogan mosolygott. Felszabadult abban a létezésben, hogy Nőnek érzi magát, hogy Nőként nyilvánul meg. és, hogy most úgy táncol, ahogy még soha. Hiszen eddig csak PapNő társainak táncolt vagy Mesternőjének, vagy a tánctanárának. De férfinek most táncol először. Ez az érzés feltüzelte.

Érezte, hogy az energiái tüzesen áramlanak a gerince mentén. Olyan minthogyha egy pezsgés lenne belül, és ez a pezsgés inspirálta, mosolyra késztette. Egy belső kéjes csoda, ami megtörtént. Érezte a nádikáit, ahogy pajzánan járnak körbe testében az energiák, ahogy a Bujaság IstenNője tartja a testét és mutatja a mozdulatokat, mint egy láthatatlanul. 

És most, tánc közben volt arra lehetősége, hogy körbenézzen hova is érkezett. Gyönyörű oszlopos teremben volt, szépséges aranyban fürdő teremben, ami vörös kelmékkel volt díszítve, a selyemtől, a brokáton át a bársonyig. Hatalmas csillárok omlottak le a falakról, amiket gyertya fénye ékesített. Körben füstölők, illatmécsesek, finom rózsa és szantál illat. Látta, ahogy szirmok hintődnek … ahogy a Mestere felállt a helyéről és egy tálból rózsaszirmokat hintett rá. Kifejezve ezzel, hogy szépséges, és tetszik a tánc, amit lát. Finom mozdulatokkal hintette a szirmokat, szinte alig érintette őket. Művészien tette ezt. Adózott a Nő szépsége előtt. Így fejezte ki háláját, hogy abban a kegyben van része, hogy az IstenNő PapNőjének gyönyörű táncát láthatta. Kifejezte, hogy ez szép számára, hogy kedvére való és, hogy tetszik neki, amit lát. Majd visszaült és tovább élvezte a látványt. 

Adilaksmi pedig önfeledten táncolt. Különös érzések kerítették hatalmába. Érezte, minthogyha az alhasában valami furcsa dolog történne, mintha pörögne benne egy energia. Mintha lenne ott egy kemény dió, bent, hátul, egészen bent a farokcsigolyájánál. Az a kemény dió impulzálva mozog, és olyan mintha hátulról hatna a csiklójára. Bejárja, megrezegteti és ettől kéjes vágyak áramlanak végig az egész testén. Ilyet sem érzett még soha. Bár tudta, hogy mi a gyönyör; és a saját gyönyörét jól ismerte, mindazt a gyönyört, amit önmagának szerzett eddig. Mindazt az izgalmat, ami önmagától jött. De ez az érzés is teljesen új volt, ami most elárasztotta az egész ölét. Érezte, ahogy a yónika szirmai nedvesen simulnak össze és lassan elkezdenek kibomlani. Érezte, ahogy az izgalma egyre inkább hatalmába keríti, ahogy megváltozik az izgalma, ahogy változik a tánca. Érezte, ahogy a mellbimbói finoman reagálnak és jeleznek. Néha megrezdült, az energia vitte tovább. Kecses volt. A bokáin lévő csengettyűk kisérték a táncát, ahogy lépkedett. 

Aztán egyszer csak a zene abbamaradt. Kint a kertben a zenészek elpihentek. Adilaksmi befejezte a táncot és meghajolt. A Mestere pedig szintén meghajolt és összeütötte a tenyereit, ezzel is kifejezve, hogy szépséges, áldott ünneplésben volt része. Majd intett neki, hogy az előtte leterített pici párnára üljön le. Adilaksmi leült, és várta, izgatottan várta, várta azt, amiről a teste már jelezte, hogy elérkezett az ideje. De a Mester nem mozdult. Párnáin ülve csak nézte. Először a szemébe nézett, határozottan, kíváncsian. olvasott benne. Adilaksmi nem akarta, hogy bármit is eltitkoljon előtte. Akarta mutatni magát, és mutatta is. A Mester barna szemeiben mély szeretetet látott, és ez a szeretet megérkezett a szívébe és ez a szeretet a szívéből könnycseppeket növelt a szemébe. Olyan mély boldogságot érzett, olyan eufóriát, amitől felnevelt néhány könnygyereket. Lassan kibuggyantak a könnycseppek a szemén, nem is értette mi történik, hogy került ilyen állapotba. Csak azt érezte, hogy hihetetlenül boldog, hogy nagyon szeretik, és hogy ez végtelenül megható. A Mester közelebb húzta a párnáját, és egészen közel ült hozzá. Majd a kezét nyújtotta, és beemelte Adilaksmit az ölébe. Így ruhástól, ahogy voltak ketten tantrikus ülésbe ültette az ölébe. Átölelte karcsú derekát, a homlokát a homlokához érintette… és lassan, mélyen lélegezve… egészen egyszerűen ringatni kezdte Adilaksmi törékeny testét. 

Ebben a pillanatban eltűnt a tér, az idő. Eltűnt minden, ami itt a földi létben akadályozhatott volna, vagy gondolat, vagy érzelem lett volna. Adilaksmi tudata kitágult és a végtelen térben találva magát azt látta, ahogy átöleli őt Shíva, és ahogy beavatja. Látta Mesterét, a mesteri útját, mindazt, ami vele történt. Látta az előző inkarnációit, a megvilágosodását, és azt a pillanatot, amikor úgy döntött, hogy ide inkarnálódik Tantra Mesterként, hogy segítse az emberek fénybe emelkedését. Látott buja képeket, látott fényeket, háborút, látta a Mesterét férfinek és nőnek, szentnek és szajhának. Harcosnak és elesettnek. Olyan volt ez a pillanat, mint egy végeláthatatlan gyönyörű mese. 

Így ültek ők, a homlokukat összeérintve, majd a Mester mély lélegzetet vett és semmivel össze nem hasonlítható orgánumával azt mondta: Adilaksmi mutasd meg magad nekem…

Tetszett a poszt? Oszd meg az ismerőseiddel!

Share on facebook
Facebook
Share on google
Google+
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn

Az oldalon található tartalmat szerzői jog védi !
A különböző közösségi oldalakon való megosztásuk
a szerző nevének feltűntetésével engedélyezett és ingyenes.
Minden egyéb felületen (weboldal, magazin, újság, rádió, tv, blog etc.)
való megjelenésért a szerző írásai, és az írásokból idézet rövidebb,
hosszabb gondolat csakis és kizárólag honorárium ellenében publikálható.
A szerzői jog figyelmen kívül hagyása jogi következményeket von maga után.
A szerző elérhetőségei: +36 30 658-86-68, info@padmashrishakti.com

KAPCSOLÓDJ VELEM

PapNő Mesék 3

Kapcsolódj Velem !

Levelek egy Gyönyör Dákinitől

PadmaShri Shakti

PadmaShri Shakti

Írásaim ,Audió anyagaim nem tudományos munkák, hanem ,tiszta ,tapasztalati élmények ! Személyes küldetésem ,hogy boldogabbá ,jobbá legyen a Világ ,hogy gyönyörös legyen a Te életed is ! Misszióm ,hogy Tisztán és Őszintén éljük a Tudatos Intimitást és a Velem való személyes találkozás után másként tekints Magadra és a téged körülvevő Világra !
Az a célom ,hogy visszaadjam a Gyönyörödet ,hogy társad legyek és az inspiráló segítőd !
Szerelmese vagyok annak amit csinálok ... Hálás vagyok érte , hogy az Álmom az Életem ...És Misszióm,hogy a Te életed is Gyönyörteljes és Boldog legyen ... Tarts Velem ! ...én megteszek érted mindent ...ezért jött létre ez az oldal is ...és születnek meg a Élmény Programok ,Cikkek ,Írások....Áldott vagyok , hogy a szerető áramlást amiben ringatózom a 'munkámnak, nevezhetem...Kívánom neked aki e sorokat olvasod , hogy legyél áldott ,boldog , fényben fürdő teljesség ....

PapNő Mesék ...

A Szerelem Templomának selymes terébe hívlak. Abba a szentélybe, ami oly puhán itat át bujasággal, a bujaság édes cseppjeivel, hogy megrészegülök tőle ... Én a Templom mesélője vagyok. Aki látta, érezte és átélte a szentséges egyesülés áldott rezgéseit és az, aki találkozott a Gyönyörgyógyító Papnők valamennyi nemzetségével. Én Padma most mesélek Neked! Hunyd be a szemed, és gyere velem! Érkezz meg ide, ebbe a szépséges végeláthatatlan kertbe! Lásd és érezd a virágok színeit! és Engedd, hogy az illatuk megcirógassa az orrodat, hogy az üzenete eljusson egészen mélyen benned… oda, ahol kinyílik a kapu a Szerelem Szentélyére...

Padma

Adilaksmi először az energiát érezte meg megint. Egy hihetetlenül finom, puha, meleg biztonságos energia kezdett el áramolni, ami először körülvette őt, majd a talpain át finoman belerezgett a testébe.

Érezte, ahogy a kezeinél megjelenik két férfi láb. A Mester lábai… A yóni mudra tartásból kibontotta a két kezét és a két lábra tette, majd csókot lehelt a lábfejekre. Hihetetlenül boldog, felszabadult és nagyon izgatott volt. És ahogyan a csókokat lehelte, már érezte is, ahogyan két tenyér a kezei után nyúlt. Életében nem érzett ilyen puha érintést, ilyen finom, megtartó biztonságot adó puha tenyeret. A puha bőr és az erős férfitenyér úgy ölelte át az ő pici kezét, mint egy oltalmazó Isten. De a puhaság mögött, egy végtelen oltalmazó erő is kinyílt Adilaksmi számára, ami egészen egyszerűen végtelen biztonságba tette őt. Engedte, hogy a két tenyér az alázatos leborulásból felsegítse, és így majd meglátja Mesterét.

Felemelkedett, de a szemeit még nem merte kinyitni. Végtelen energiák áramoltak benne, érezte, ahogy a rezgések egyre izgatottabbá teszik a testét. Az energiavezetékei, a csakrái mind-mind jelezték létezésük. Megnyilvánultak, megmutatkoztak számára. És az is megnyilvánult, hogy az, akivel itt áll szemben erőteljes energiákat képviselve kapcsolódik most hozzá. És ez a kapcsolódás, ez a kedvére való igencsak…  

Végtelen boldogságok áramoltak végig Adilaksmi testén, szaporán lélegzett és nagyon várta már, hogy a tenyerek felemeljék a fejét és végre egymás szemébe nézhessenek… Aztán érezte, ahogy a két tenyér megfogja az állát, felemeli és találkozik a tekintetük. Hihetetlenül szépséges férfi állt előtte. Végtelen tekintetében az első pillanatban kinyílt az univerzum. A csodás mély barna szemek életeken át tartó történeteket meséltek. A bölcsesség, a szerelem, a szenvedély mesés történeteit. Adilaksmi úgy érezte, hogy valami szíven találta, hogy ebben a tekintetben kinyílt az univerzum. Mestere szemei elbűvölték, percekig csak nézték egymást. Mélyen, hosszan nézték egymás szemét. Szinte nem is lélegeztek, csak belefeledkeztek abba a varázslatos pillanatba, ami akkor történik, amikor két lélek egyesül, amikor az Egység terébe lépnek. Mintha annak előtte soha nem lettek volna elválasztva, mintha mindig is így, egységben éltek volna. Nézte a Mesterét, aztán az arcát, a gyönyörű barna bőrét, ami olajosan fénylett, az arcát, a szakállát és a bajuszát a vállára éppen leomló haját, ami sűrű volt és erős. Széles vállak, izmos, erős férfi. Megdolgozta a testét is, nemcsak a szellemét. 

Adilaksmi tudta, hogy a Mestere idősebb lesz nála, felkészítették erre. Hiszen mire végigjárják a Mesterek az útjukat, már nem fiatalok. Mire bejárják a köröket, amitől a mesterség nemcsak egy szó, hanem valódi, izzó, működő, élő energia, addigra már Bölcs Férfiak lesznek és Bölcs Nők. Adilaksmi nem tudta, hogy hány éves ez a férfi, csak azt tudta, hogy csodálatos, ami most történik. Egyszerűen megadta magát. Majdnem meg is feledkezett arról, ami a következő lépés lett volna a tantrikus egyesülés szigorú rituáléban. 

Minden tantrikus egyesülés egy szertartással kezdődik, egy rítussal, egy gyakorlattal. Olyan gyakorlattal, olyan rítussal, amivel minden egyes tantrikus szerelmeskedést elkezdenek a párok. Ezt mindig a nők, a Shaktikák, akik kialakítják; és a férfiak, a Shívák, ehhez alkalmazkodva készítik el a saját rituáléjukat. Így lesz teljes és szépséges a együttlét. A Tantra hagyományai szerint füstölők, gyertyák, és zene segít, hogy a hangulat tökéletes legyen. 

Adilaksmi úgy gondolta, hogy az ő szertartása majd mindig egy rövid tánccal kezdődik. De ahogy belefeledkezett a pillanatba szinte megszűnt a létezés. Nem érzékelte maga körül a világot; csak engedte, hogy megélvezze ezt a pillanatot, ami soha többé nem jön vissza. Most az egyszer… itt és most… nem ismétlődik meg többé… Így hát falta, itta, áhította a tekintetet. Majd a Mester elengedte a kezét leült a szépen megterítet asztal mellé, Adilaksmi pedig a kintről beszűrődő szépséges indiai zenére lassú táncba kezdett. Szemérmesen eltakarta fátylával az arcát és csak a szemei látszódtak. Mozdulatai finomak, puhák voltak, mégis jelentőségteljesek. Bűvöletben volt, extázisban. Érezte, ahogy az energia bejárja, végigáramolja a testét. Mostanra kezdett finoman feloldódni benne. És most kezdett el figyelni igazán, megfigyelni a férfit, az arcát, a tekintetét, a kezét, ahogy ült. 

Nem akart tévedni, de úgy látta, mintha a Mester is egy pillanatra az ő extázisába került volna…

Tetszett a poszt? Oszd meg az ismerőseiddel!

Share on facebook
Facebook
Share on google
Google+
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn

Az oldalon található tartalmat szerzői jog védi !
A különböző közösségi oldalakon való megosztásuk
a szerző nevének feltűntetésével engedélyezett és ingyenes.
Minden egyéb felületen (weboldal, magazin, újság, rádió, tv, blog etc.)
való megjelenésért a szerző írásai, és az írásokból idézet rövidebb,
hosszabb gondolat csakis és kizárólag honorárium ellenében publikálható.
A szerzői jog figyelmen kívül hagyása jogi következményeket von maga után.
A szerző elérhetőségei: +36 30 658-86-68, info@padmashrishakti.com

KAPCSOLÓDJ VELEM

PapNő Mesék 02

Kapcsolódj Velem !

Levelek egy Gyönyör Dákinitől

PadmaShri Shakti

PadmaShri Shakti

Írásaim ,Audió anyagaim nem tudományos munkák, hanem ,tiszta ,tapasztalati élmények ! Személyes küldetésem ,hogy boldogabbá ,jobbá legyen a Világ ,hogy gyönyörös legyen a Te életed is ! Misszióm ,hogy Tisztán és Őszintén éljük a Tudatos Intimitást és a Velem való személyes találkozás után másként tekints Magadra és a téged körülvevő Világra !
Az a célom ,hogy visszaadjam a Gyönyörödet ,hogy társad legyek és az inspiráló segítőd !
Szerelmese vagyok annak amit csinálok ... Hálás vagyok érte , hogy az Álmom az Életem ...És Misszióm,hogy a Te életed is Gyönyörteljes és Boldog legyen ... Tarts Velem ! ...én megteszek érted mindent ...ezért jött létre ez az oldal is ...és születnek meg a Élmény Programok ,Cikkek ,Írások....Áldott vagyok , hogy a szerető áramlást amiben ringatózom a 'munkámnak, nevezhetem...Kívánom neked aki e sorokat olvasod , hogy legyél áldott ,boldog , fényben fürdő teljesség ....

PapNő Mesék ...

A Szerelem Templomának selymes terébe hívlak. Abba a szentélybe, ami oly puhán itat át bujasággal, a bujaság édes cseppjeivel, hogy megrészegülök tőle ... Én a Templom mesélője vagyok. Aki látta, érezte és átélte a szentséges egyesülés áldott rezgéseit és az, aki találkozott a Gyönyörgyógyító Papnők valamennyi nemzetségével. Én Padma most mesélek Neked! Hunyd be a szemed, és gyere velem! Érkezz meg ide, ebbe a szépséges végeláthatatlan kertbe! Lásd és érezd a virágok színeit! és Engedd, hogy az illatuk megcirógassa az orrodat, hogy az üzenete eljusson egészen mélyen benned… oda, ahol kinyílik a kapu a Szerelem Szentélyére...

Padma

Adilaksmi mélységes izgalommal állt az ajtó előtt.

Hallotta a saját szívdobbanásait… számtalan kép száguldott végig az elméjén. Arra kellet intenie magát, hogy térjen vissza a középpontjába.

És akkor mély lélegzetet vett:   haaa…   és finoman próbálta magát visszahívni szíve terének közepébe. Shívához imádkozott, hogy minden csodás legyen, … hogy csodálatos és elbűvölő legyen Mestere számára. Tudta, hogy az első pillanat, amikor egymás szemébe néznek, majd el fogja dönteni az elkövetkező hét évet. Tudta, hogy bárki, bármi várja is odabent szelíd alázattal és mosollyal fogja fogadni. Hiszen olyan nyitott a szíve, és olyan erős benne a vágy sorsának beteljesítésére, hogy senki és semmi nem képezhet akadályt közte és a sorsa között.

Nézte a hatalmas ajtót, ami csodálatos volt és eddig csupa titok. Hiszen egy olya részen helyezkedett el a kertben, ahová a PapNő tanulók csak akkor léphettek már, amikor a szerelem művészetét tanulták. Ők a PapNőtársaival csak távolról nézhették és vágyakozva figyelhették a Szerelem Templomának szépséges változásait. Azt, hogy hogyan öltözik díszbe az ünnepeken, hogy zeneszó, kacagás hallatszik a templom mélyéről, hogy olykor mantrázás és csöndes éneklés. Máskor meg hangos táncmulatságok. Olyan ez, mint egy titkos doboz, mint egy ajándék, amit csak egyszer kaphatunk meg, ami nagyon értékes, és olyan elképesztően csodálatos, amit nem is gondolunk. Amiről nincsen képünk. Bele sem fér az elménkbe.

Adilaksmi nagyon várta ezt a pillanatot. Nézte az épületet, aminek az ajtajában állt, ami hatalmas volt, faragot szobrok díszítették szerelmeskedő párokkal és a köveken aranypor csillámlott meg, merthogy nemrég avattak egy Szent PapNőt a Szerelem Művészévé itt a templomban. S ilyenkor arany csillámporral hintik be a templom minden zugát. Megünnepelve, hogy egy újabb Gyógyító Művész újabb Szentség beavatódott. 

Adilaksmi tudta, hogyha átlép a kapun közelebb kerül egy lépéssel sorsának felfényesülő beteljesüléséhez. Hogy az eddig zárt lótuszszirmok finoman kinyílnak majd és végre beteljesítik sorsukat.

És ekkor, ebben a pillanatban zörejeket hallott, s a hatalmas kapu lassan, finoman nyílni kezdett. Még egyszer végignézett magán, a gyönyörű mélységes áldott vörös ruháján. És egy nagy lépéssel belépett a Szerelem Templomába. 

Minden kép, ami elé tárult egészen más volt, mint amiről eddig ő gondolkodott. Egy hatalmas kertbe lépett. Gyönyörű volt, színes és illatos. Olyan virágok díszítették, amelyeket ő még soha nem látott pompázatos színekben. Fehér és színes pávák sétáltak a kertben, és olyan volt, mintha ebben a pillanatban csak ő és a természet lenne itt, senki mást nem látott. Úgy érezte magát, mintha minden lépésnél, ami a kerten át vezetett Shíva hatalmas gyönyörű vigyázó szemei követnék. Mintha Shíva és Shakti fentről néznék őt. Minden egyes kecses mozdulatát, légvételét, gondolatát.

A kert hatalmas volt és gyönyörű; körbevett egy Templomot. Ami bár kisebb volt, mint a falak, amik körülvették, mégis monumentális és nagy volt. Úgy nézett ki, mint egy lótuszvirág. Senkit nem látott. Csak önmagát és a benne lévő Istenét. Mostanra teljesen megnyugodott. Egy olyan nyugalom szállta meg, amit ima és meditáció közben szokott érezni, vagy sokszor, amikor gyakorolt, vagy amikor a feladatait látta el az Ashramban. Egy végtelen béke és talán önmegadás, odaadottság. Úgy érezte magát, mint egy szépséges madár, aki repülni tanul, és most kell egy magas szikláról először a mélybe zuhannia és bízni abban, hogyha kitárja a szárnyait repülni fog és magasabbra jut, mint ahonnan elindult. És miközben szárnyal, szépségeknek lesz majd tanúja, érzi majd az elemeket és a léggel szárnyalva egészen magasra jut: Isten szívébe, Shiva harmadik szemébe, hogy onnan áldása legyen a világnak. 

Puhán lépdelt és azt érezte magán, hogy mégis szaporán veszi a levegőt, pedig belül nyugodt és hogy ez már nem a félelem légvétele, hanem az izgalomé. Ott várja bent a Mestere és megérezte a Mester energiáit, amit még soha nem érzett … a férfierőt, az igazi Nap sütését a medencéjében. Érezte, ahogy a talpain a bokáin keresztül finoman áramlik föl, úszik a testébe egy izgató, kéjes belül csókokat adó forró energia. Ami lassan a léptei nyomán eléri a jóniját és olyan mintha körbetáncolná, megérinti a jóni szentélyét mindenhol. Finoman körülöleli, megsimítja puha bársonyát, mintha érintené az energia. Aztán érezte, hogy megtelik a medencéje ezzel a finom energiával, majd kúszik fölfelé, áthalad a csakráin, majd egyszer csak megérkezik a szívébe, amitől egy pillanatra meg kellett, hogy álljon… szívbemarkoló volt az energia, olyan erős, alig kapott levegőt. Forróság lett úrrá rajta, szeretett volna levetkőzni, kiverte a víz és érezte, ahogy a torokcsakráján felfelé haladva megérkezik az energia a harmadik szeméhez és a korona csakrájához. De valami különös érzés uralkodott az ajkain, olyan volt, mintha az energia belülről csókolózott volna vele   húúú…   nagyot sóhajtott, ez még csak az energiája és még csak nincs is velem egy térben, valóban igaz, amit a Mesternője mondott. „Két csodálatos szellem fog találkozni, két örök életű szellemi lény, akik egyek és isteniek- és ez nagyon erős lesz Adilaksmi!” – mondta a Mesternő. És most, ahogy haladt befelé a kerten át a templomba és megérezte az új Mestere a férfi Mestere energiáját megértette a szavakat „nagyon erős…” „nagyon erős…” Érezte, hogy mindjárt az ajtóhoz ér. 

Még egyszer körbenézett a kertben, hogy bevésse jól az elméjébe és tudatába, mert számára ez még fontos volt. A pillanatvarázsokat igyekezett becsomagolni, elraktározni. Ezek a pillanatvarázsok vitték át a számára nehezebb időszakokon Most is ez történt. Visszanézet egy mélyet lélegzett, az édes buja virágillatokat beszívta, a szemével meg végigpásztázta a kert megannyi szépségét. Majd mély alázattal letérdelt az ajtóba. Kezeit a feje fölé tette és a homlokát a padlóra rakva kezeivel jóni mudrát alkotott és így kért bebocsátást férfi Mestere Szent Templomába…

 

Ajándék... HangosKönyv...

Tetszett a poszt? Oszd meg az ismerőseiddel!

Share on facebook
Facebook
Share on google
Google+
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn

Az oldalon található tartalmat szerzői jog védi !
A különböző közösségi oldalakon való megosztásuk
a szerző nevének feltűntetésével engedélyezett és ingyenes.
Minden egyéb felületen (weboldal, magazin, újság, rádió, tv, blog etc.)
való megjelenésért a szerző írásai, és az írásokból idézet rövidebb,
hosszabb gondolat csakis és kizárólag honorárium ellenében publikálható.
A szerzői jog figyelmen kívül hagyása jogi következményeket von maga után.
A szerző elérhetőségei: +36 30 658-86-68, info@padmashrishakti.com

KAPCSOLÓDJ VELEM

PapNő mesék …

Kapcsolódj Velem !

Levelek egy Gyönyör Dákinitől

PadmaShri Shakti

PadmaShri Shakti

Írásaim ,Audió anyagaim nem tudományos munkák, hanem ,tiszta ,tapasztalati élmények ! Személyes küldetésem ,hogy boldogabbá ,jobbá legyen a Világ ,hogy gyönyörös legyen a Te életed is ! Misszióm ,hogy Tisztán és Őszintén éljük a Tudatos Intimitást és a Velem való személyes találkozás után másként tekints Magadra és a téged körülvevő Világra !
Az a célom ,hogy visszaadjam a Gyönyörödet ,hogy társad legyek és az inspiráló segítőd !
Szerelmese vagyok annak amit csinálok ... Hálás vagyok érte , hogy az Álmom az Életem ...És Misszióm,hogy a Te életed is Gyönyörteljes és Boldog legyen ... Tarts Velem ! ...én megteszek érted mindent ...ezért jött létre ez az oldal is ...és születnek meg a Élmény Programok ,Cikkek ,Írások....Áldott vagyok , hogy a szerető áramlást amiben ringatózom a 'munkámnak, nevezhetem...Kívánom neked aki e sorokat olvasod , hogy legyél áldott ,boldog , fényben fürdő teljesség ....

PapNő Mesék...

A Szerelem Templomának selymes terébe hívlak. Abba a szentélybe, ami oly puhán itat át bujasággal, a bujaság édes cseppjeivel, hogy megrészegülök tőle … Én a Templom mesélője vagyok. Aki látta, érezte és átélte a szentséges egyesülés áldott rezgéseit és az, aki találkozott a Gyönyörgyógyító Papnők valamennyi nemzetségével. Én Padma most mesélek Neked! Hunyd be a szemed, és gyere velem! Érkezz meg ide, ebbe a szépséges végeláthatatlan kertbe! Lásd és érezd a virágok színeit! és Engedd, hogy az illatuk megcirógassa az orrodat, hogy az üzenete eljusson egészen mélyen benned… oda, ahol kinyílik a kapu a Szerelem Szentélyére.

Az első történet Adilaksmiról szól.Egy csodálatos, áldott és megszentelt PapNőtanítványról.

A szívdobbanása hangos volt, már-már rémisztő. Pedig odabent, legbelül, érezte, hogy igazán eljött az idő, az ő ideje.Hét éve tanulta a szerelem művészetét. 

Megtanult mindent, a lingák típusáról, hogy létezik nyúl, bika és csődör. A jónik lehetnek őztehén, kanca, vagy nőstény elefánt. Pontosan tudta, az anatómiát. Sokszor órákig nézett, egy-egy lingamot vagy jónit ábrázoló szépséges titkos rajzot. Elmélyedt benne. Végighúzta ujjait a vonalakon és közben azon ábrándozott, vajon milyen érzés lesz igazából megérinteni, megízlelni aztán befogadni a lingamok lingamját. Azt a varázsvesszőt, ami majd az ő illatos szirmú kancajóniját táncoltatja el a gyönyörön át. Egyre gyorsabban vette a levegőt. Az izgalma szinte elviselhetetlen volt. Pedig erre a napra készült hét éve … Erre a napra, amikor a Szellemi Tanok Templomának átlépte a kapuját. 

Hét éve tanulta, hogy hogyan kell nézni, mozdulni, lélegezni, érinteni. Hét éve töltötte ki az élete minden pillanatát a szerelem rezgésének ismerete, hogy megtalálja és meglássa a szél fuvallatában, az esőcseppek finoman arcába csapódó rezgésében, a madarak énekében, a ruha puha esésében, a tanulótársai tekintetében. A lélegzetben, a szívdobbanásban, az ételben, ahogy végigsimítja a nyelvét, aztán betölti a testét az ízek orgiája. Erről tanult hét éven át. Megismerte az anatómiát, a férfit és a nőt. Az érintések puhaságát, finomságát, erősségét. 

Megismerte mindazt, ahogy az öröm és a gyönyör művészetének ezer arca van… És  Azt, hogy az arcok között van egészen finom és puha, lágy, simogató; és bizony vannak olyan játékos művészetek, ahol előlép az erő, a dominancia, és kívülről nézve talán az agresszivitás. Megismerte, hogy ez művészet és játék. Művészet és játék … Szívének minden szirma kinyílt erre egészen kicsi korától. Olyan mélyen érezte és érintette a levegőben a szerelmet, mint senki más. A Mesternője mindig kiemelte. Úgy tanulta meg a részeket, az anatómiát, az érzeteket, az illatokkal való munkálkodást, mint senki más. Finom főzeteket készített. Elbűvölően megtanulta feltálalni az ételeket. Megtanulta, hogy melyek a vágykeltők és melyek azok, amikkel csillapítani lehet azt. Megismerte a saját testét is, a nő testét. Minden egyes porcikáját és a működésének csodáját. 

Megtanulta Tantra Mesternőjétől, hogy hogyan tud petét érlelni és megakadályozni a peteérést. Így szabadon tudta azt szabályozni, hogy mikor kíván gyermeket a világra hozni, vagy mikor vannak azok az idők, amikor nem szeretne termékeny lenni. Bár számára ez picit furcsa volt, a Teremtő Erőre bízta volna ezt és szerelmeskedett volna szabadon. De Mesternője megtanította arra is, hogy ő egy Szerelmi Gyógyító Papnő. Aki arra született ide, ebbe az inkarnációba, ebbe az időbe, hogy a szerelem művészetével gyógyítsa a hozzá fordulókat. Így az áldott állapot, a születés és a gyermekvállalás nem tőle függ. Elrendeltetett, hogy ő Istené és a Világé. Olyan képességekkel van megáldva, amik arra viszik az útját, hogy az emberek nemzetségét gyógyítsa, áldja, segítse a szerelem művészetén át. Így hát önként, de mégis az Egység gyönyörű céljaként mindig minden gyakorlata arról szólt, hogy nem születik gyermeke. A lelke mélyén ezzel nagyon sokat dolgozott … Megdolgozta minden pillanatát … Gyakran képzelte el és álmodott is arról, hogy kisbabát ringat a karjában. Aztán mindig megérezte azt az erőt és tüzet, ami a medencéjében lakik. Ami viszi tovább, és amivel gyógyít. És a Megérezte azt a képességet, hogy az időben ide és oda tud mozogni, hogy van egy látása, hogy orákulum. Ezek olyan kincsek itt a Földön, amiket nem dobhat el önös célokért, önös érdekekért. 

Most itt állt a Szerelem Szentélyének kapujában. Várta azt, hogy mindazt, amit megtanult, most végre érezheti majd a saját bőrén. És abból a mesés világból, amiben a szerelem művészetéről ábrándozik – a lótuszokkal borított gyönyörű kerti tó partján – most átléphet a megvalósulás világába; annak csodájába. és Talán felemelkedhet és beavatódhat abba, amire született, hogy Szerelmi Gyógyító Művész Papanővé válhat, talán nem is olyan sokára. Tizennégy napja készültek erre, a papnőtársaival… erre a pillanatra. Tizennégy napja készült. Minden nap úgy étkezett, úgy tisztálkodott … Elpróbálták, hogy milyen legyen a frizurája, a szemei, hogyan legyen feldíszítve a teste. Az elmúlt nap az egész teste hennadíszítést kapott, finom kristályokkal díszítve… Olyan gyönyörű volt, mint egy mesebeli Dákini, aki az égben jár, megvilágosodott és elkápráztatja az egész planétát … Ruhája piros volt, hiszen ez a menyegzője most. Most fogja megpillantani először a Férfimesterét, aki bevezeti majd a fizikai világokban megélhető szerelem csodájába. A gyönyör művészetének fizikai valóságába. Itt állt a kapu előtt. Végiggondolta mindazt a szépséget, mindazt a csodát, mindazokat a fájdalmakat, félelmeket és elengedő folyamatokat, ami átvitte őt, hogy eljusson eddig a napig. Szívében a lemondásokkal együtt vörös izzásként ragyogott, hogy Szerelmi Gyógyító Papnővé válhat… 

Ha átlép azon az ajtón … beteljesül a tanítása…

Ajándék ... Hangoskönyv ...

Tetszett a poszt? Oszd meg az ismerőseiddel!

Share on facebook
Facebook
Share on google
Google+
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn

Az oldalon található tartalmat szerzői jog védi !
A különböző közösségi oldalakon való megosztásuk
a szerző nevének feltűntetésével engedélyezett és ingyenes.
Minden egyéb felületen (weboldal, magazin, újság, rádió, tv, blog etc.)
való megjelenésért a szerző írásai, és az írásokból idézet rövidebb,
hosszabb gondolat csakis és kizárólag honorárium ellenében publikálható.
A szerzői jog figyelmen kívül hagyása jogi következményeket von maga után.
A szerző elérhetőségei: +36 30 658-86-68, info@padmashrishakti.com

KAPCSOLÓDJ VELEM

Elmúltál már 18 éves?

Nem Igen

error: A tartalom szerzői jogvédelem alatt áll!

Pin It on Pinterest